A csapadékos, nyár eleji langyos (olykor forró) levegő tömegesen hívja elő a mezők, erdők gombáit. Mivel a száraz május nem kényeztetett el a vadon termő finom gombás ételek besorolásával étrendünkbe, most nem elégedetlenkedhetünk.
Járjuk is az ismert és ismeretlen helyeket, izgalmas keresgéléssel gyűl kosarunkba a gomba. Azonban veszély leselkedhet ránk tapasztalatlanságunk, hiányos tudásunk miatt. Babonákkal és felületes gombaismerettel „felvértezve” (?) bizony veszélyes a gombászás. Segítsünk hát gombásztársainknak rovatunkban is! Két gombapárt és fényképüket mutatjuk be, a párok közötti különbségeket hangsúlyozva.
Talán vidékünk mezőinek, legelőinek leggyakoribb gombája a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades Fr.). Árulják is majd minden utcasarkon és a piacokon. Hálás, mert májustól késő őszig a kiadós esők után gyűjthető. Közte bújik meg, próbára téve a gyűjtő ismereteit, a mezei tölcsérgomba (Clitocybe rivulosa P. Kamm.). Valamivel későbbi és ritkább, de fehér viaszos kalapszínével, sűrű, kissé lefutó lemezeivel, lisztre emlékeztető szagával, törékeny tönkjével nyomban kiszűrhető a tejeskávé színű kalapos, ritka állású, hasonló színű, felkanyarodó lemezű, merev, szíjas tönkű, olykor boszorkánykörben található szegfűgombák közül. A mezei tölcsérgomba muszkarin típusú mérge igen korán (fél óra-egy óra múlva) hat, a mérgezés tünetei: gyomor-bél zavarok, izzadás, nyál- és könnyfolyás, vérnyomáscsökkenés.
Talán az idén eddig jelzett leggyakoribb mérgezés oka a piruló galóca (Amanita rubescens Gray) összetévesztése a vele rokon párducgalócával (A. pantherina Krombh.). Mindkét faj fás növényekhez kapcsolódó, erdei gomba, kalapjuk halványszürke színű, világos pettyekkel (burokmaradvány). Legfeltűnőbb különbség a piruló galóca (nálunk borsgomba) színe. Ha a lemezeket megnyomjuk, vagy a tönköt megtörjük – de enélkül is –, feltűnő hajnalpír színe mutatkozik. A párducgalóca nem változtatja fehér lemezei színét, tönkjét megtöréskor. Továbbá: a piruló galóca kalapszéle sohasem bordás, a párducé igen. A pirulónak lecsüngő, bordázott a gallérja, a párducé lecsüngő, de nem bordázott. A mérgezés lappangási ideje (a tünetek megjelenése) egy-három óra.
A párducgalóca ibuténsavja a központi idegrendszer mérge, az alkoholos mámorhoz hasonló tüneteket okoz – ezért „bolondgomba”. Függetlenül a méreg milyenségétől, valamennyi mérgezettet kórházba kell rögtön vinni, s ha nincs ájult állapotban, első segélyként hánytassuk meg. (Szemléltetésnek olyan fényképeket választottunk, amelyek segítségével ezek a különbségek a természetben is felismerhetőek.)
