Ismét siralmas állapotba került az állomási tó – mint minden, aminek nincsen gazdája –, helyreállítása, működtetése újabb gondot okoz az önkormányzatnak. 2003–2004-ben sikerült Lengyel Józseffel partnerségi kapcsolatban életre csiholni, de ma, úgy látom, ez kilátástalan.
Akkor is volt egy elképzelés, kezdeményeztük is a megvalósítását – talán érdemes lenne ismét elővenni. Annál is inkább, mert van és lenne érdeklődő, befektető, érdekes ötleteket felkaroló vállalkozó, szakember hozzá.
Mert ma is létezik a híd lábánál kiszakított, vendéglátóipari egység létrehozására alkalmas 4–500 négyzetméteres parcella – kissé vízmosott, gyomnövénnyel benőtt terület –, csupán a versenytárgyalást kellene kiírni, és máris elkezdődne a környék helyreállítása.
A tó működtetésének talán a legnagyobb gondja az állandó vízellátás, hiszen a tó vizének szintje 3–4 méterrel magasabb, mint az Olt folyóé. A vízveszteséget pótló nagy kapacitású szivattyúk szinte állandó működtetése pedig jelentős összegbe kerül.
Nos, a tó partjától nem messze ma még áll a régi vashíd bal oldali hídfője, faragott kőből kirakva. Igaz, egyik sarka megbomlott, de talán visszaépíthető.
Ez adta az ötletet. Ez a hídfő tarthatná azt a függőlegesen elmozduló vízkereket, amely állandó jelleggel meríthetné az Oltból a vizet, melyet egy függőcsatornán át a tóba továbbíthatna. Bízom benne, hogy találunk lelkes tervezőt meg kivitelezőt a megépítéséhez. Csupán egy kis összefogás és valamennyi anyagi támogatás kellene a város részéről.
És ez a szerkezet akár turisztikai látványosság is lehetne. Gondolkodjunk rajta!
ALBERT ÁLMOS gépészmérnök
