Több mint tizenkét éve sepsiszentgyörgyi lakos, és jóformán semmit nem tudunk róla. Fioghin Calistrunak hívják, Moldáviából származik, festő. Kalandos élete volt, született ellenálló, a 80-as évek Szovjetuniójában, még a peresztrojka és glasznoszty előtti időkben latin betűvel szignálta festményeit.
Románnak vallja magát, amikor ’89-ben Kelet-Európa megmozdult, a trikolór zászlóval jelent meg Kisinyov utcáin. Bezárták, kínozták, vallatták – nyilván, hogy nem kért többet az oroszbarát köztársaságból. Bukarestbe költözött, nem bírta, németországi kerülővel – hol börtönben is eltöltött egy jó időt, itt születtek talán legizgalmasabb rajzai – Brassóba került, az a környezet sem nyerte el tetszését. Sepsiszentgyörgyöt választotta, hol a közvetlen környék adja kedvenc témáit: tájképet, csendéletnek valót. Fest arcképet, modell hiányában önmagát. Nem érdeklik a sallangok, a művészethez társított önmutogató megnyilvánulások. Csak fest, abból él, ha pénze van, utazik. Ennek az egészen különös művésznek festményeiből nyílik kiállítás ma Árkoson, a Szentkereszty-kastély több termében tematikusan megosztva. Kisebb méretű képeiből bazár működik a kiállítás ideje alatt, de a kiállított 150-ből bármely festménye előjegyezhető, a vásárló a bákói, budapesti, bécsi kiállítás-sorozatot követően kapja meg ezeket.
