Jobb helyeken, ahol tisztelik az ősöket, a nemzet, a város, a község, a falu nagyjait, ahol értékelni tudják nagyságukat, a nemzetért, a városért, a faluért végzett munkájukat, munkájuk gyümölcsét, ebből merítenek ötletet a névadáshoz. Most hirtelen a Puskás Ferenc Stadion, a Papp László Sportaréna, az Albert Flórián Stadion, a Szusza Ferenc Stadion, a Hajós Alfréd Uszoda, a Lia Manoliu Stadion jut eszembe. És itthon, szűkebb pátriánkban csak a Mikes Kelemen Főgimnázium tudott tisztelettel, elismeréssel főt hajtani egykori testnevelő tanára, Bogdán Antal emléke előtt, amikor Bogdán Antal Sportteremmé avatta tornatermét, a kézdivásárhelyiek Sinkovits-stadionnal emlékeznek nemes lelkű adományozójukra.
Csak a Mikes Kelemen... Pedig van városunkban két nagy stadion, egy sportcsarnok, egy új sportterem, egy fedett uszoda, egy szabadtéri olimpiai méretű úszómedence, Kézdivásárhelyen most adtak át egy csodálatos sportcsarnokot, befedni készülnek egy műjégpályát, Kovásznán, Baróton áll egy-egy sportterem... És mind-mind névtelenül.
Szegény városaink, szegény... Nincs akiről, akikről elkereszteljenek egy stadiont, egy sportcsarnokot, egy uszodát, egy műjégpályát, mintha nem sepsiszentgyörgyi volna Hajdu János, Biszok András... mintha ne lett volna két hétig A-osztályos csapata, melyet szívesen emlegetünk aranycsapatként; mintha ne itt született volna a megye első olimpiai versenyzője, Péter László atléta, a szomszédban, Komollón Dávid József diszkoszvető és súlylökő; mintha nem Kézdivásárhelyen tanult volna meg focizni Selymes VI. Tibor sokszoros válogatott labdarúgó, s nem a szomszédban volna a Kicsid Gábort (őt, gondolom, nem kell bemutatni) adó Imecsfalva; mintha nem Kovásznán született volna Ugron Jozefina háromszoros világbajnok kézilabdázó, mintha nem a város szomszédságában volna a Nagy Irént (szintén háromszoros világbajnok kézilabdázó) adó Telek vagy a négyszeres olimpiai, sokszoros világ- és Európa-bajnok Szabó Katalint adó Zágon; mintha nem Baróton született volna Derzsi Ede, a maga idejében világhírű röplabdázó, dr. Bodosi Mihály atléta, a csodálatos labdarúgó edző, Baróti Lajos...
Szegény megyénk, szegény városaink, szegény...
Ébresztő, uraim! Ébresztő! Tenni kell már valamit, ami kiállja az idő viharát, ami emlékezik és emlékeztet felejthetetlen nagyjainkra, hőseinkre, mert az emlékek köteleznek, mindenekelőtt a jobbra, a szebbre, a maradandóbbra... Tenni, tenni kell valamit, míg nem késő, míg meg nem emészti az idő vasfoga létesítményeinket, mint tette azt a Csíki negyedi stadionnal, míg ki nem kezdi, mint a Kisstadiont.
