A szerb parlament rendkívüli ülésén tegnap elfogadta a délvidéki magyarok ellen 1944–45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot. A dokumentum elfogadása volt az egyetlen napirendi pont.
A Szerb Rádió és Televízió honlapján közzétett tájékoztatás szerint a nyilatkozatot 128 képviselő szavazta meg, ellene tízen szavaztak, hét képviselő pedig, bár részt vett az ülésen, nem voksolt az összesen 250 tagú parlamentben.
A megbékélésért
A dokumentumot a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) 69 képviselője terjesztette elő. Abban a legerélyesebben elítélik a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett cselekedeteket, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól, illetve más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztottak. A szkupstina elfogadta az ellenzéki Demokrata Pártnak a nyilatkozathoz beterjesztett kiegészítését, amelyben elítélnek minden olyan kegyetlenkedést, amelyet a második világháború alatt és az azt követő időszakban az összes más ártatlan áldozattal szemben követtek el Vajdaság területén. Nebojsa Stefanovic, a parlament elnöke a nyilatkozat tervezetének vitájában egyebek között kiemelte, hogy nem a történelem revíziójáról van szó, hanem az a cél, hogy a múltból maradt problémát oldjanak meg, és mindazokat rehabilitálni kell, akiket ártatlanul ítéltek el. A regionális együttműködés és a megbékélés nehéz feladat, de ez a lényege az Európai Uniónak – fűzte hozzá.
MNT: Jelképes döntés
A Vajdaság Ma hírportál a pénteken elfogadott dokumentummal kapcsolatban ismertette azt a nyilatkozatot, amelyet Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Szabad Európa Rádiónak adott. Ebben az elnök kijelentette, ezzel a nyilatkozattal Szerbia kifejezi, hogy kész szembesülni azokkal a törvénytelenségekkel és bűntettekkel, amelyeket a korábbi hatalmak követtek el. Korhecz úgy véli, ez a nyilatkozat felmenti a magyar közösséget a kollektív bűnösség alól. Noha politikai és jelképes döntésről van szó, az MNT elnöke szerint mégis jelentősen hozzájárul az itteni magyarság közérzetének javulásához. Ilyen nyilatkozatot nem minden országban hoztak meg a második világháborút követően. „Szerbia ezzel a lépéssel azt bizonyítja, érett arra, hogy szembesüljön a múlttal, és hogy bebizonyítsa, a Szerbiában élő magyarok nem másodrangúak. Ha a dokumentum gyakorlati oldalát nézzük, irányadó lesz azoknak a bíróságoknak is, amelyek az említett korszakhoz kötődő rehabilitációs eljárásokat lefolytatják” – hangsúlyozta Korhecz a Szabad Európa Rádióban.
Felemás a határozat
Felemás a szerb parlament határozata, a semminél több, de nem jelenti a tények tisztázását és az ügy lezárását – mondta Botlik József történész, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke a szerb törvényhozás döntése kapcsán. Botlik József úgy fogalmazott: ez nem megbékélés, csak egy határozat, a magyarokkal szemben elkövetett bűnök elítélése helyett pedig semmissé kellene tenni a magyarságot illető kollektív bűnösséget, és bocsánatot kellene kérni a délvidéki magyarságtól. Szerinte a szerb fél „sajátos balkáni állásponttal elkendőzi a lényeget”, a határozat indoklásának negyedik pontja ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy erre a gesztusra Szerbia EU-s csatlakozása miatt van szükség. Az alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke arról is beszélt, hogy 1942. január-februárban a magyarok lemészároltak a Délvidéken mintegy 3300 szerb, illetve zsidó embert, emiatt pedig kitört a botrány a magyar parlamentben. Akkor a magyar kormány vizsgálatot indított, elítélte a bűnösöket, anyagi kártérítést adott az áldozatok hozzátartozóinak 1943-ban. Utalt arra is, hogy a második világháború alatt a genfi és a hágai konvenció értelmében a Tito-féle partizánalakulatok nem minősültek hadviselő félnek, tehát a nemzetközi jog szerint illegális harcosok voltak, így joggal jártak el velük szemben a magyar hatóságok 1942-ben. Emlékeztetett arra: Titóék 1944-ben sérelmeiket úgy igyekeztek megtorolni, hogy a délvidéki magyarságot kollektív háborús bűnössé nyilvánították, és nagyon keményen léptek fel vele szemben. Volt olyan település, ahol a megszálló szovjet parancsnok akadályozta meg a szerb partizánok magyarok elleni további vérengzését, illetve az is elő-fordult, a szerb lakosság védte meg a magyar embereket a szerb katonáktól, viszonozva azt, hogy a magyar civilek pedig megvédték a szerb polgárokat 1942-ben a magyar katonáktól. A Joszip Broz Tito vezette Jugoszlávia 1945 januárjában és márciusában olyan határozatokat hozott, amelyekben a magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, és ennek alapján kitelepítették az úgynevezett Sajkás-kerülethez tartozó Zsablya, Csúrog és Mozsor magyar lakosait – mondta a történész. Botlik József kiemelte: a magyarok továbbra is háborús bűnösnek számítanak, kárpótlást pedig eddig nem kaptak. Ugyan 2011. október 6-án a szerb parlament elfogadott egy rehabilitációs törvényt, de a mai napig nincs végrehajtási utasítása, a kárpótlási törvény mellé pedig nem rendeltek pénzügyi fedezetet.
