Ha egy kérdést fel lehet tenni – mondja a huszadik század egyik nagy nyelvfilozófusa, Wittgenstein Logikai-filozófiai traktátusában –, akkor meg is lehet válaszolni azt. Mai kérdésünk: mi hiányzik a Ion Iliescu exelnök által némiképp találóan „eredeti demokráciának” nevezett román demokráciából?
Miért is van állandóan hiányérzetük a román alattvalóknak, akikből oly nehezen lesznek jogaikért kiálló, lehetőségeikkel élő, szuverén, autonóm állampolgárok? Ha a tüntetéseken állandóan skandált szövegeknek hinni lehet, akkor elsősorban a szabadság. A szabadság a nagy francia forradalom hármas jelszavának elsője, az egyenlőség és a testvériség mellett, s Cioran szerint ez a hármas jelszó a legbarbárabb elméket is megbabonázza! De az „eredeti demokráciában” élőknek a szabadság hiánya mellett állandóan meg kell tapasztalniuk, hogy a testvériség definiálhatatlan ködös álom, az egyenlőség pedig – bizonyítja a növekedő elszegényedés s az állandóan mélyülő szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között! – egyszerűen nem létezik. Fantazmagória. Vannak egyenlők és még egyenlőbbek. Az Eurostat nemrég nyilvánosságra került, 2012-re vonatkozó adatai feketén és fehéren bizonyítják, hogy Románia a közös Európa legszegényebb országai közé tartozik. Ami a nemzeti össztermék egy főre eső átlagát illeti, Románia az utolsó előtti a listán Bulgária után, amely az uniós átlag 47 százalékát éri el. Hazai felmérések szerint „életünk egy kicsit könnyebbé vált”, de a fogyasztói árak ezt nem támasztják alá, a sajtfélék és a tejtermékek ára a román alattvalók, szépreményű jövendő állampolgárok jövedelméhez képest riasztóan magas, s nem állunk jobban a hús és más élelmiszerek árát tekintve sem. Az unióban nemhogy összehasonlíthatatlanul magasabbak a fizetések, a nyugdíjak, a jövedelmek, de sok országban az alapvető élelmiszerek olcsóbbak, mint a sereghajtó Bulgáriában és Romániában.
A szabadság égető hiánya mellett tehát az élet megbízhatóan romló minősége sem javítja a román alattvaló nem kimondottan derűs közérzetét. A napi megélhetési gondokkal egyre többen néznek szembe kényszerűen, úgy tűnik, egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá, s egyelőre ez a helyzet nem fog változni, hiszen hogyan is változhatna. Az államadósság nő, s ez behatárolja a mindenkori kormányok lehetőségeit, ráadásul a korrupció polipként hálózza be az országot, a gazdasági és politikai élet szereplői összefonódnak, hiszen a befolyással való üzérkedés a korrupció alapja, mozgatója, s kiknek van kapcsolati tőkéjük, amit áruba bocsáthatnak – hiszen Abszurdisztánban minden eladó? Ha egy kérdést fel lehet tenni, meg is lehet válaszolni azt: a politikusoknak.
És itt rövidre zár a kör, s fojtogatja a reménytelenül elszegényedő tömegeket, hiszen életük minősége romlik, az eredeti román demokrácia működése átláthatatlan.
