A vita Nagy István MPP-s tanácstag felszólalásával vette kezdetét. Előbb Tamás Sándor megyeitanács-elnök korábbi beszédét cáfolta – leszögezte: nem ő gáncsolta a strand megvalósulását –, majd a megyevezetésen azt kérte számon, miért nem támogatja A borvíz útja pályázat révén máshol megvalósult beruházásokhoz hasonlóan anyagilag is a baróti létesítmény működtetését. Nagy párttársa, Vass Csilla is az RMDSZ merevségét és erőszakosságát emlegette: soha nem kérték ki a polgáriak véleményét, ehelyett kész tervekkel érkeztek, melyeket vita nélkül „le akartak nyomni” a barótiak torkán. Sokallta a felújításért kiadott másfél millió eurót is: míg Baróton kilenc esztendő alatt egy hosszában és mélységében is lecsökkentett medencét, egy gyermekmedencét és egy öltözőt építettek, addig Sepsiszent­györgyön egymillió eurónál kevesebből négy nagy és négy kis medencét, két csúszdát és számos egyéb, kikapcsolódást szolgáló létesítményt hoztak létre – érvelt. Mint mondotta, ha saját erőből oldották volna meg a kérdést, már évek óta használható strandja lenne a városnak.
Az MPP-seknek Pál-Szilágyi Zoltán válaszolt, mondván, minden lehetőségük megvolt, hogy álláspontjukat elmondják, de nem akartak a kivitelezésben partnerek lenni, ezért érezhetik úgy, hogy a párbeszéd elmaradt. A túlköltekezés vádját azzal hárította el, hogy a városnak az építkezés nem került egyetlen lejé­be sem. Az RMDSZ-es frakcióvezető megjegyzésére Szi­lágyi Sándor MPP-s önkormányzati képviselő reagált: a közpénz, sőt, az EU-s forrás is mindannyiunkénak tekinthető, úgy annak elköltését igenis számon lehet kérni akkor is, ha nem a város költségvetéséből származik.
Az egyetlen módosító javaslatot Vass Csilla tette: kérte, vegyék ki a tervezet azon részét, amelyben a működtetést a vízszolgáltatóra bízzák. Érvelése szerint a huszonnégy alkalmazottra csök­kentett igazgatóságot nem kellene túlterhelni ezzel a profiljába amúgy sem vágó feladattal. A javaslat ellen senki nem emelt kifogást, úgyhogy a jelen levő tizennégy tanácstag egyhangúlag szavazta meg a határozatot.