Négy fiatal történész jelenlétében két kötetet mutattak be csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban: Gidó Csaba Vasszekér és mozdonygőz. A székelyföldi vasút története (1868–1915), illetve László Márton és Novák Csaba Zoltán A szabadság terhe. Marosvásárhely, 1990 március 16–22. című könyvét.
Bár a felvetett témakörök igen szerteágazóak, a csíkszeredai Pro Print Kiadó két új kötetét egy következetesen szerkesztett sorozat részeként több székelyföldi településen együtt ismertetik. A megyeszékhelyen a fiatal szerzők, illetve méltatóik érdekes, dinamikus, közéleti szempontból is figyelemre méltó fórumot tartottak. A székelyudvarhelyi Gidó Csaba könyve doktori értekezésének szerkesztett változata – magyarázta Nagy Botond, megemlítve, hogy az az erdélyi történetírásban igen jelentős, egy hasonló amerikai munka szerzője 1993-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott.
A márciusi eseményekről szóló kötetről Tóth-Bartos András beszélt, hangsúlyozva, a marosvásárhelyi szerzők nagyon komoly konfliktushelyzet okait próbálják feltárni, a történteket értelmezik, ez a könyv erőssége. Tóth-Bartos szerint a román nemzetépítő köztudatban Marosvásárhely ütközőzónát jelentett, ennek hatásai, az 1989-es rendszerváltás után felszínre került problémák vezettek az összecsapásokhoz. A régi politikai, gazdasági és katonai elitnél nem történt káderváltás, a pártaktivistákat, rendőröket, belügyieket egyik intézményből a másikba mentették, s az érintettek, látva a helybéli magyarok erőteljes szervezkedését, féltették pozíciójukat. Ehhez való ragaszkodásuk jelenti a konfliktus egyik okát, ebben a kissé paranoiás viselkedésben lelt táptalajra a Vatra Românească szervezet is, amely aztán mozgósítani tudta a tömegeket. Bukarest, a központi vezetés tétovázó álláspontra helyezkedett, ez növelte a bizonytalanságot, a vásárhelyi magyar és román fél nem kommunikált egymással, majd március tizenötödike után kiéleződött a konfliktushelyzet, amely aztán véres összeütközésekbe torkollott – magyarázta Tóth-Bartos András. Mint mondta, a szerzők minden lehetséges forrást felhasználtak, leszámítva a belügyi és katonai dokumentumokat, amelyek még mindig titkosítottak.
Novák Csaba Zoltán elmondta, személyes élményei révén is kapcsolódik a témához, történészként pedig a folyamatok, az ok-okozati összefüggések érdeklik. A kolozsvári Marius Tabacu román nyelvre fordítja a könyvet, szeretnék ezt a vállaltan szakmai munkát a román köztudatba is bevinni. Mint fogalmazott, Marosvásárhelyen ez a téma még mindig tabu magyarok és románok körében egyaránt. Újszerű forrásként említette a filmes anyagok elemzését, viszont nem érezte, hogy kutatásai során akadályozták volna. Szerinte a román történetírás, a bukaresti kollégák eddig sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a bányászjárások vizsgálatára, valószínű, hogy mi „erkölcsi győztesnek tartjuk magunkat, azért érzünk nagyobb késztetést, hogy beszéljünk a marosvásárhelyi eseményekről”. Novák folytatja kutatásait, most mélyebbre próbál ásni, azt vizsgálja, hétköznapi emberek, vegyes házasságúak hogyan élték meg a történteket. A Sepsiszentgyörgyre „hazajáró” történész úgy fogalmazott, családjában ő maga sem tud erről higgadtan beszélni, a kiegyensúlyozottságot befolyásolják az aktuálpolitikai történések, generációváltás szükséges ahhoz, hogy feloldódjanak a görcsök.
