Fiatal kora ellenére elismert, díjazott fotós, aki természet és fényképezés iránti hobbiját angliai egyetemen fejlesztette tovább. Számára a fotózás életforma, természetfotóival pedig nemcsak környezetünk egy-egy pillanatát, szeletét ragadja meg, de üzen is velük, hiszen vallja: amit nem ismerünk, azt nem tudjuk megvédeni. Sepsiszentgyörgyön A Kárpátok bűvöletében című tárlatával júniusban mutatkozott be az alig huszonnégy éves Nagy Zoltán Gergely.
A marosvásárhelyi fotós 2011-ben munkáival először képviselte Romániát a GDT Német Természetfotós Szövetség által szervezett, Az év európai természetfotósa pályázaton, majd ugyanitt 2012-ben elnyerte a Fritz Pölking Junior díjat az Urban Flock (városi falka) című madárfotó-sorozatával. Sepsiszentgyörgyön a Lábas Ház fogadta be tárlatát. Nagy Zoltán Gergely indulásáról elmondta, természettudományi osztályba járt, hobbifotós édesapjától kapott először gépet, így kezdett fényképezgetni. „Mérföldkő volt számomra 2007, amikor bekerültem a marosvásárhelyi fotóklubba, megismerkedtem tagjaival és elkezdtem komolyabban fényképezni. Ám azt hiszem, akkor kezdtem igazán jó képeket készíteni, amikor rájöttem, hogy a biológia és a természet iránti szenvedélyemet össze kellene kapcsolnom ezzel. Akkor jöttem rá, milyen ereje lehet egy fotónak.”
Középiskolai tanulmányai befejeztével felvették a Lancasteri Egyetem vadvilág- és környezetfotózás szakára, Blackpoolban három évig tanulhatott. „Nemcsak az egyetem, a tantárgyak voltak különlegesek, hanem az emberek, akikkel ott megismerkedtem. Egy olyan város kulturális környezetébe kerültem, ahol több művészeti egyetemen olyan emberekkel dolgozhattam, akiknek ugyanaz a szenvedélyük” – mesélte tanulmányairól.
A Kárpátokra összpontosító igényes tárlatát Bukarestben két alkalommal is bemutatták, de szülővárosában, Marosvásárhelyen, majd Háromszéken is láthatták az érdeklődők, s fotóit a National Geographic, a Readers Digest és más, külföldi lapok is közölték. „Amikor elindulok egy-egy útra, mindig érnek meglepetések, de igyekszem tudatosan kézbe venni a fényképezőgépet, és különböző történeteket próbálok valahogy elmondani.” A Sepsiszentgyörgyön kiállított fotókon egy évig dolgozott, mely egyúttal új kezdet is: átfogó sorozatot tervez a Kárpátokról. Egyetemi tanulmányai befejeztével ugyanis fontosnak tartotta a Kárpátok egy másik oldalát is megmutatni. Ezután rafináltabb, konkrétabb történetek következnek, most éppen egy retyezátos sorozaton dolgozik, mely legkevesebb kétéves munkának ígérkezik.
Számára a fotózás életforma. „Fotóművész vagyok – magyarázta –, saját vállalkozással, tulajdonképpen ebből élek. Ez olyan életforma, amelyben nincs ugyan sem pihenőszabadság, sem leszögezett munkaidő, viszont folyamatos, kemény munka, amit nagyon szeretek.”
