Egy életre el lehet venni a gyermek kedvét a néptánctól, ha erőltetik, rosszul tanítják, és nem a játék, hanem a színpadi bemutató az elsődleges cél – véli Both József, a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes művészeti vezetője, aki ezen a héten a pedagógusok számára szervezett rétyi tánctáborban oktatja a résztvevőket.
A Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében rendezett hatodik tánctábor egyfajta módszertani tanfolyam azok számára, akik óvodában, iskolában népi gyermekjátékokat, néptáncot tanítanak, illetve szeretnének ezután tanítani. Ilyen jellegű képzés hiányában erre csak a rétyihez hasonló táborokban nyílik lehetőség, amit egyre többen használnak ki, még úgy is, hogy anyagilag is hozzá kell járulniuk.
Both József szerint „gyakori az olyan előadás, amelyen látszik, hogy a gyermekekkel orrvérzésig begyakoroltatták a lépéseket, de az nem ugyanaz, mint amikor örömmel játszanak, táncolnak. A lelkesedés nem elég, kell egyfajta igényesség is a pedagógus részéről. Az énekek terén jobban állunk, sok olyan óvónő, tanító van, aki nagyon jól foglalkozik a gyermekek zenei nevelésével, de a tánc, a népi gyermekjátékok terén nagy a hiányosság. Mi (a táborvezető segítője, Both Zsuzsa – szerk. megj.) inkább egyfajta tánctanítási gondolkodásmódot szeretnénk átadni a pedagógusoknak. Nem tanítási receptekre gondolok, hanem arra, hogy a gyermekek mozgásából kiindulva formálják tánccá azt, ami eleve adott. Ne úgy gondoljanak a néptáncra, hogy az 1-es az A figura, a 2-es a B figura, és ha ezeket egymás mellé tesszük, összeáll egy sorozat, amivel máris fel lehet lépni. A gyermekeknek nagy a mozgásigényük, arra kell alapoznunk, és mindenképpen játékos formában. Nem a táncot kell megtanítani, hanem a meglévő mozgásból kell kihozni a táncot. Egy kicsit ahhoz hasonló, hogy a kőtömbben benne van a szobor, csak le kell faragni róla a fölösleget”.
