Veress Emese Gyöngyvér néprajzkutató két könyvét mutathattuk be június 19-én a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A Barcasági könyvek sorozatban megjelent kötetek a térség múltjához szolgáltatnak érdekes adalékokat.
Az első* Veress Emese Gyöngyvér szerkesztésében egy barcasági gazdálkodó, Fóris István naplójegyzeteiből válogat. Az életem jelentékeny napjai egy hat elemit végzett parasztember feljegyzéseit tartalmazza a múlt század tízes éveitől kezdődően, és az oral history, a szóbeli történelem, az erdélyi irodalomban fontos helyet elfoglaló könyvek sorába illeszkedik. A faluja, Tatrang életéről saját sorsának tükrében számol be. Az események megörökítésével vibrálóan érdekes képet rajzol egy, a történelem tektonikus mozgásainak kiszolgáltatott település és a tágabb térség, a Barcaság életéről, ahol mindég a túlélés volt a cél, de igazán izgalmas feljegyzéseiben az, ahogyan megpróbálja tudatosan alakítani életét, ami nem kis feladat a húszas, harmincas években, a királyi Románia sajátságosan bornírt viszonyai között! A demokrácia itt sajátságos paraván, megvannak ugyanis az intézmények, de nem működnek megfelelő hatásfokkal. A tatrangi viszonyok leképezik az országot, s a széthúzások, amelyek a falu magyar közösségét is jellemzik, mintegy előrevetítik a szocializmus közösségi őrületének rémálmait, amikor a tudatos életvezetés, az autonóm életforma is lehetetlenné válik. Külön regény a nagyregényben az első világháború eseményeinek megörökítése. Fóris az olasz fronton hadifogságba esik, és Szicíliába kerül. Izgalmas feljegyzésekben örökíti meg Itália egyik legelmaradottabb régiójának életét.
A másik könyv**, Reiff, Szőke, Trebits és a többiek Veress Emese Gyöngyvér szerkesztésében egy brassói kollégium osztályának naplófeljegyzéseit tartalmazza 1940 és ’43 között. És emléket állít a szerző tanárának, néhai Reiff Istvánnak, aki Brassó magyar művelődési életében körülbelül olyan szerepet töltött be, mint Sepsiszentgyörgyön a bátorító emlékezetű Kónya Ádám. A diáknapló jelzi, hogy ezek a tizenhat, tizenhét éves fiúk tudatosan készülnek az Életre, bejárják a térség csángó falvait, megörökítik a megsemmisülés határán lebegő népszokásokat, úgyszólván a tizenkettedik órában. Ha meggondoljuk, hogy mi is következett el a negyvenes évek végén életük és az ország alakulásában, egy generáció elszalasztott lehetőségeiről számolhatunk be. Ezek a diákok felvállaltak egy sajátságos értelmiségi feladatot, amelyet áthúzott ugyan a történelem, de azért az életüket tudatosan alakító hajdani diákok, Reiff tanár úrtól Szőke doktorig, érdekes variációit valósították meg a közösségért élő értelmiségi, a lehetőségek szerint autonóm életvezetésének.
*Fóris István: Életem jelentékenyebb napjai
**Reiff, Szőke, Trebits és a többiek – Az osztály naplója (1940–1943)
