Ifj. Gördi Ferencre (1862–1913), Sepsiszentgyörgy legendás polgármesterére (1895–1913) emlékeztek halálának 100. évfordulóján, tegnap a vártemplom kertjében levő sírjánál, majd a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták az egykori városatya még főjegyző korában született, Sepsiszentgyörgytől Turinig és vissza című útleírását.
Az illyefalvi Gödri család címerével ékesített obeliszkes sírnál t. Dezső András vártemplomi református lelkipásztor a Zsidókhoz írott levélből olvasott fel egy alkalomhoz illő verset (13, 7): „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.” Igemagyarázatában Gödri Ferencre utalt, kiemelve, példát mutatott abban, miként kell helytállni. Antal Árpád polgármester feltette a szónoki kérdést: ha száz év után nagy elődje feltámadna, vajon miként érezné magát a mai Sepsiszentgyörgyön?
A múzeumbeli megemlékezésen bejátszották az unoka, a Budapesten élő Gödri Anikó videoüzenetét, melyben köszönetet mond a nagyapja emlékének felelevenítéséért, és arra ösztönzi Antal Árpádot, bízzék az őt támogató székelyekben. A mai elöljáró úgy véli, Gödri Ferenc azért volt sikeres polgármesterként, mert szerette szülőföldjét, a Székelyföldet. Azoknak ajánlotta a könyvet, akik nem ismerik annak nyelvét, és adminisztratív úton folyton arra kényszerítenek bennünket, hogy harcoljunk szülőföldünkért és szimbólumainkért. Demeter Lajos helytörténész, a Sepsiszentgyörgy Kiadó gondozásában megjelent kötet szerkesztője arról beszélt, hogy az útleírás, mely kalauzként ma is megállná a helyét, példát mutat a szülőföld szeretetéből. Gödri olvasmányosan, néhol humorosan írja le a díszpolgárrá választott Kossuth Lajoshoz Turinba (Torinóba) az oklevelet elvivő tíztagú küldöttség útját, a legnagyobb élő magyarral való megható találkozást és észak-olaszországi kirándulásuk helyszíneit. Az eseményen közreműködött Darvas László színművész, aki részleteket tolmácsolt az útleírásból.
