Szombaton a déli harangszó idején ágyúdördüléssel – nem igazi, csupán felvételről bejátszott – kezdődött a harmadik Székely Vágta, s több százan tapssal üdvözölték a Nemzeti Vág­ta főkapitánya, Székely Tibor bejelentését: a székelyek lelkesedése utat nyitott más, határon túli közösségek számára is, így július 27-én megrendezik az első vajdasági vágtát. Köszöntő­jében kiemelte, a vágta fennállása óta versenyein keresztül hirdeti a nemzeti összetartozás gondolatát, s a verseny résztvevői vallják, az egymás mellett élő népek sem ellenségek, hanem nemes küzdőtársak, barátok, akik egy célért küzdve, egymás sikerének is igaz szívből tudnak örülni.
„A Székely Vágta fontos nemzetpolitikai intézmény is. Azért jövünk ide, hogy innen, szülőföldünkről üzenjük Bu­ka­rest és a nagyvilág felé, hogy mi ezt a földet szeretjük” – üdvözölte a látoga­tókat Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád. Hasonló üzenetet fogalmazott meg Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke is, mondván: „hiszünk Székelyföldben akkor is, amikor nem könnyű hinni benne, akkor is, amikor a Székelyföldet körbevevő ország egyes politikusai megpróbálják kigúnyolni”.

Zarándoklat lóháton
A lovassportok szerelmeseinek, ló iránt érdeklődőknek, családi programot keresőknek, a hétköznapok rutinjától elszakadni vágyóknak egyaránt izgalmas célpontot jelentett az Óri­ás­pince-tető.
  Saját járművel vagy bringán, nagyon sokan autóbusszal utaztak hét végén a vágta helyszínére, s volt, aki stílusosan, lóháton érkezett. Izlandi lovakon Ivóból például csütörtök reggel hat lovas indult Há­rom­székre, a csapat közel százharminc kilométeres távot tett meg, elkerülve az autóforgalmat. Élményeiket régi ismerősként osztották meg a kíváncsiskodókkal, s biztattak, bátran simogassuk, üljünk fel lovaikra. Az Óriáspince-tetőn emelkedő emlékmű körül egyébként szebbnél szebb lovakat, pónikat is kipróbálhattak a látogatók, s délceg paripája nyergébe segítette a gyermekeket egy díszes öltözetű huszár is.

Székely székek öröksége
A lovaglás mellett remek alkalom kínálkozott ismerkedni Székelyföld tárgyi és szellemi értékeivel, a történelmi székek seregszemléjén számtalan település hagyománya elevenedett meg. Így az árkosi tájmúzeum gazdag öröksége, a málnási ásványvíz egyedi palackban, a mikóújfalusiak különleges csemegéje, a rakott ág vagy a zalánpataki házi befőtt, s megannyi fotón Csernáton hagyatékát is szemügyre vehettük. Erdővidék, Kéz­di­szék és Orbaiszék közelében Udvarhelyszék is bemutatkozott, ám minden bizonnyal a leghangulatosabb ízelítőt Csík-, Gyer­gyó- és Kászonszék képviselői szolgáltatták. Népvi­selet­be öltözött asszonyok a térség ízeit díszes üvegekbe zárva kínálták, miközben a festett bútorok előtt hatalmas üstben készült a jóféle, húsos-pityókás ebéd, s nem csupán a szakácsné igyekezete és az illatok, de a hamisítatlan népzenét játszó muzsikások is egyre csalogatták a látogatókat.

Vásárfia: cifrapogácsa, gyógynövénypárna
Kellemes meglepetésnek bizonyult a borudvar, valamint lovas- és népművészeti kézművesvásár idei színes, igen gazdag felhozatala is. Faragott használati tárgyak, lószerszámok, korondi cserépedény, szalmakalap, népies ruhák, kalapok, bőrdíszművesek portékái, festett üvegtárgyak, ékszerek, színes, egyedi kerámia is sorakozott a sátrak alatt, a legkisebbeknek könyveket, fából készült játékokat, „vargamézest” és cifrapogácsát is kínáltak. Házi készítésű, növényekkel társított szappanokból is válogathattunk, de ajánlottak számtalan teakeveréket, medvehagymakrémet, szárított erdei gombát és gyógynövénypárnát is.

Fotópiknik és gyerekprogramok
Pihenő gyanánt csodálhattuk az elénk táruló panorámát, de csendes elvonulásra jó választásnak bizonyult az első Székelyföldi Fotóbiennále anyaga vagy az Incitato nemzetközi alkotótábor munkáit befogadó sátor is. Az aktív kikapcsolódás főként a gyermekeket vonzotta, a cserkészek gólyalábain sokan – köztük felnőttek is – igyekeztek egyen­súlyozni, szomszédjukban pedig ügyes­ségi és lovagi játékok sorát próbálták ki az egymást váltó örökmozgók. Több egyesület fogadta a kézműveskedni vágyó kicsiket, sokan nemezelni tanultak, mások mézeskalácsot díszítettek, de készült lovas zászló és tarsoly, valamit ujjbáb is.
Eközben a megemelt, így jól belátható pályán is egymást követték a programok, sokan szurkoltak kedvenceiknek az előfutamokon, népszerű volt a lovasíjász-bemutató, míg mások a fogathajtó és díjugrató versenyt követték kiemelt figyelemmel. Érdeklődők népes táborát gyűjtötte az Óriáspince-tetőre a szombat esti világzenei koncert és táncshow is, a TűzTánc produkcióban a Honvéd Tánc­színház művészei mellett a Háromszék Tánc­együttes és az M Stúdió, valamint a Szilaj Hagyományőrző Egyesület és a Shagya Lo­vasklub is közreműködött.