– Huszonhat belga cserkész táborozott itt – mondta – július 1–15-éig. A Fiatalok Romániáért program részeként ajánlották fel segítségüket közösségünknek. Egy csoport dolgozott a református templom újra­cserepezésénél, takarítottak az unitárius egyháznál, a másik pedig az egész falut átszelő vízlefolyóból takarította ki a méteres vas­tagságban lerakódott földet és ka­vicsot. Derekasan bizonyítottak a cser­készek: a lá­nyok a fiúkkal együtt ástak és lapátoltak, s szintén együtt fociztak, meg a fiúk is mo­sogattak! A harmadik csapat a hely­beli gyermekekkel és fiatalokkal szórakozott, akikkel jó kapcsolatot sikerült kialakítani.
Az alpolgármestertől azt is megtudtuk, hogy Blanmont faluból érkeztek. El­mon­dásuk szerint Belgiumban szinte minden fiatal cserkész, 16 éves koráig otthon táborozik, azután megy külföldi munkára-szó­rakozásra. A tavaszi vakációban egy kertészetben dolgoztak, hogy keressenek elegendő pénzt, abból fizették ki útiköltségüket, az élelmet is ők vásárolják meg és főznek maguknak. A kökösiek kissé értetlenül vették tudomásul: a belga cser­készek „azért dolgoztak a tavaszi vakációban, hogy elegendő pénzük legyen arra, hogy itt nálunk ingyen dolgozhassanak!” Amikor ezt mi itt megértjük – mondta az alpolgármester –, akkor itt is olyan világ lehet, mint Belgiumban!
Jártak a Szent Anna-tónál is, közös tevékenységet szerveztek a sepsiszentgyörgyi cserkészekkel, együtt játszottak, énekeltek a tábortűz mellett. Székely táncokat tanított nekik Dobai Kata és Bence. A helybeli fiatalok is egy-re többen csatlakoz­nak a mun­kához, és úgy néz ki, a jó pél­da ra­ga­dós. Töb­ben meg­jegyezték, hogy ezt mi is megtehettük volna (már­mint a sáncok takarítását), nem kellett volna megvárni, hogy ide­genek jöj­jenek ide. A belgák a legkü­lönbözőbb nyelveken kommu­nikáltak a helyiekkel, nagyon nyitottak voltak mindenkivel szemben. A falu­kö­zösség jól fogadta őket, vasárnapi istentiszteleteken a templomokban talál­koz­nak ve­lük a hívek, a Székely Vágtára is elmentek.