Manapság egyre gyakrabban hallani, hogy harmincas, sőt, negyvenes felnőtt emberek még nem dolgoznak, párt sem találtak maguknak, idős szüleik tartják el őket. A neveltetésben kell talán keresni a választ arra, miért kezd ez a családmodell jelenséggé válni társadalmunkban is.
A felnőttszerep elsajátítása, a családi életre nevelés bizony eléggé kemény dió szülő és gyermek számára egyaránt. Serdülő- és ifjúkorban tanulja az ember e különleges készségeket, ekkor szorul segítségre, útmutatásra, hogy felismerje igényeit, s egyeztesse azokat a külső elvárásokkal. A felnőtté váláshoz, a felnőttszerephez többek között meg kell tanulnia a szülőtől való leválás igényét, a párválasztás, a pályaválasztás, a munkakör-, munkahelyválasztás módjait. Ekkor tapasztalja ki, miként kell megfelelni a társadalom elvárásainak, hogyan alakíthatja ki önálló életét, s miként képes vállalni a felelősséget mindenért és mindennel szemben, amivel az élet során találkozik. Ekkor alakul ki értékrendje, ekkor tanulja az állásfoglalást, a megfelelő döntések meghozatalát, s végül ekkor építi ki saját egzisztenciáját. Ekkor tud már szembenézni önmagával, és elfogadni azt, akivé vált, törekedni arra, hogy megvalósítsa – immár kész felnőttként – álmait, céljait.
A majdani felnőtt már kisgyermek korában elsajátít olyan készségeket, amelyekkel a megpróbáltatásokkal, stresszhelyzetekkel szemben képes helytállni. A szülők feladata, hogy gyermeküket idejében rávezessék: mindennél fontosabb megismerni, elfogadni és szeretni önmagunkat, tudjuk, mire vagyunk képesek, és érvényesítsük érdekeinket, s nem utolsósorban azt: sorsunk alakulása nagymértékben rajtunk múlik. Az együttélés szabályaihoz szoktatás is fontos a beilleszkedés tekintetében, miként az is, hogy tudjunk másokra odafigyelni, elfogadni és szeretni is őket.
Amiről még ma is kevesen beszélnek családi körben: a nemiség, pedig szintén szüleitől kell a fiatalnak megtanulnia a nemi szerep vállalását. Úgyszintén minden jel arra, mutat, az emberi értékek, a társainkért való felelősségérzet, az önzetlen és örömteli kapcsolatok kialakítása nem kap elegendő hangsúlyt a családon belül. S talán nem érné oly sok meglepetés a szülőket serdülő gyermekeik részéről, ha időben rávezetnék őket, igenis lehet öröm az alkotó munka és a szabad idő hasznos eltöltése, ezekért is érdemes élni. Emellett meg kell tanítani azt is, miként ismerhető fel a vészhelyzet, hogyan kerülhetők el a különféle függőségek (alkohol, drog, dohányzás, szerencsejáték stb.), egészséget veszélyeztető tényezők.
A gyermek és a fiatal mintakövető, külső mintákat átélve saját magát fejleszti – állítják a pszichológusok. Ezért rendkívül fontos a felnőttszerepre és a családi életre nevelésben a felnőttek példaadása, viselkedéskultúrája, életfelfogása.
(Az Eduline.hu nyomán)
