Egyiptomban is az utcákra vonult a tömeg, a lázongások kultikus helyén, a kairói Tahrir téren az iszlamista és nem iszlamista tüntetők nap mint nap összecsaptak a rendőrséggel és a katonasággal, a halottak, sebesültek pontos száma, jellemző módon, ismeretlen (!) Egyiptomban is megdöntötték Mubarak elnök hatalmát, s megkezdődtek a politikai pártok közötti tárgyalások, Mohamed Murszit, az Muzulmán Testvériség jelöltjét demokratikus választásokon elnökké választották.
Másfél éves türelmi idő után azonban, június végén újrakezdődtek a tüntetések és zavargások, Murszi elnök ellenzői és hívei egymással is, a rendőrséggel is, a katonasággal is összecsaptak. A Tahrir téren újra tombolt az erőszak, átterjedt más városokra is, különösen Alexandriában voltak heves összecsapások. Július 3-án váratlan esemény történt: a hadsereg a Murszit ellenző, leváltását követelők mellé állt, és az elnök házi őrizetbe került. Letartóztatták a Muzulmán Testvériség vezetőit is. Megkezdődtek a tárgyalások a pártok között a helyzet politikai rendezése végett. Ezt a napokban az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun is sürgette, s követelte az összecsapások beszüntetését. Időközben megszólalt Abdel-Fatttah esz-Szimi hadseregparancsok is: a nép akarata ellenére – jelentette ki – nem lehet kormányozni. Megkezdődött a köztársasági gárda egyik laktanyájában őrizetben lévő Murszi és a Muzulmán Testvériség vezetői, köztük Mohamed Bodie, a mozgalom szellemi vezérének kihallgatása. Murszit a bel­biztonsági szolgálat ügynökei arról faggatták, hogy milyen körülmények között szökött meg a börtönből 2011 elején, a Mubarak rémuralmát megdöntő lázadás idején. Kapott-e segítséget a szélsőséges palesztin Hamasztól vagy a libanoni Hezbollahtól? Murszi és nyolc társa ellen kémkedés, a tüntetők meggyilkolására való felbujtás és gazdasági károkozás vádjával indult vizsgálat.
Nyilván, ahogyan a laktanya elé vonuló tüntetők han­goztatták, Murszit el akarják meszelni, „összeomlott az állam, és visszatért a totalitárius rendszer, amely semmiféle teret nem enged az iszlámnak”. A katonaság össze­csapott a tüntetőkkel, a véres eredmény ötven halott, 400 sebesült! Az egyik sebesült iszlamista tüntető kijelentette: „a külföld és a helyi erők megrémültek attól, hogy Egyiptom tovább halad a politikai iszlám útján, a jelenlegi vezetést Izrael és az Egyesült Államok bábként irányítja.” Az egyiptomi helyzet skizofréniájára jellemző, hogy a liberális, baloldali Mur­szit ellenző civil tüntetők éppen Mursziról és klikkjéről hangoztatják ugyanezt. A választásokat esetleg csak jövő tavaszra írhatják ki, a Hádzim el-Beblávi vezette ideig­lenes kormány nem ura a helyzetnek. Ráadásul az Egye­sült Államok álláspontja sem világos abban a kérdésben, hogy puccsal távolították-e el a választott elnököt, vagy sem. Ha Washington úgy dönt, hogy mégis puccs volt, beszüntethetik a támogatásokat, s a hadsereg nem kapja meg a közeljövőben esedékes négy F 16-os repülőt. A politikai pártok pedig szinte semmiben nem tudnak meg­egyezni, kivárnak, mint a szalamisták is, akik remélik, a Muzulmán Testvériség kiábrándult hívei is soraikat erő­síthetik. Az utcai erőszak pedig tombol tovább.
A tét nagy: iszlám állam lesz-e Egyiptom, vagy megint háttérbe szorul a politikai iszlám?