Farcádi Botond
Most nem a magyarázkodásnak, a kifogásoknak, az egyéni ambícióknak, sértődéseknek van itt az ideje. Hogy nem most, hanem ősszel, hogy nem így, mert nem mi kezdeményeztük. Most nincs helye pártpolitikai viszálykodásnak, zárt ajtók mögött folytatott háttéregyezkedésnek.
Hogy majd rábírjuk a döntéshozókat, lám, ígért-forma is valamit Bálványoson Liviu Dragnea, amiről azóta sem tudni, mire gondolt.
Most nincs kormányon az RMDSZ, nem lehet abban reménykedni, hogy kilépéssel fenyegetőzve meg lehet akadályozni a hatalom régióátszervezési törekvéseit, miként Emil Boc miniszterelnöksége idején. A parlamentben kétharmados többséggel rendelkezik a Szociál-Liberális Szövetség, nem szorul a magyar szervezetre, még az alaptörvényt is kénye-kedve és érdekei szerint alakíthatja. Az Európai Unió pedig ódzkodik a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdésektől, aligha reménykedhetünk hát abban, hogy majd brüsszeli nyomásra Bukarest eláll a Székelyföld beolvasztásával járó terveitől.
Most nem nagyon válogathatunk az érdekérvényesítés eszközei közül: az utcai tiltakozás, a közösségi akaratot felmutató demonstráció maradt jóformán egyetlen fegyverünk. De nem is oly gyenge az, mint hinnénk. Sőt, ha okosan forgatjuk, talán hatékonyabbnak bizonyulhat az eddigieknél. Mert tart a hatalom a székelyföldi autonómiatörekvések felerősödésétől – láthattuk ezt abból, hogy megpróbálták elhallgatni a marosvásárhelyi márciusi tüntetést, majd a résztvevők számának csökkentésével igyekeztek bagatellizálni. Láthattuk abból is, mennyire idegesen reagált Dragnea, amikor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök jelezte: a magyarság kész utcára vonulni Székelyföld betagolása ellen. És hiába hangsúlyozta tegnap is, hogy nem fél a tüntetésektől, alighanem ugyanezért került minden konkrétumot a miniszterelnök-helyettes a bálványosi közvitán, és a közhangulat csitítása érdekében fogalmazott meg olyan ködös ígéretet, miszerint találnak majd mindenki számára elfogadható megoldást.
Csakhogy balgaság lenne belesétálni a hatalom csapdájába, és nyugodtan, karba tett kézzel várni, míglen Románia korszerűsítése címén beolvasztanak egy román többségű egységbe. Most a cselekvésnek érkezett el az ideje. Erőt, elszántságot kell felmutatnunk minden utcai tüntetésen, bárki szervezze is azt, mert csak ez tarthatja vissza a kormányt. A régiósítási vita keltette figyelmet pedig a székelyföldi autonómiatörekvések erősítésére, jogos követeléseink népszerűsítésére kellene kiaknáznunk.
