Nehéz eldönteni, a napi nehézségekről, a kormány meglehetősen helyben topogó politikájáról szándékozzák elvonni a figyelmet a folyamatosan marakodó szocdemek és liberálisok, vagy valóban véghez is óhajtják vinni Románia területi újrafelosztását.
Eddig némely román vidéken is nagy volt a fanyalgás, mi több, a gyenge, de mégiscsak létező ellenzék sem támogatta a nagy átalakítást. Lehet, csak azért, mert pontosan érzékelték, megmaradt kicsi helyi hatalmukat veszély fenyegeti.
A megyék megmaradásának ígérete nagymértékben lefegyverezte őket, de mára ez is bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája, s egyre nyilvánvalóbban eggyé verbuválja a kormányzó erőket az ellenzékkel a felcsillanó remény, hogy ezzel az adminisztratív-területi átszervezéssel megoldhatják az úgynevezett „magyar kérdést”. Remélik ugyanis, hogy a nagyrégiókba préselt – sajnos, egyre zsugorodó – tömbmagyar területek eljelentéktelenednek, elvesztik ma még meglévő erejüket is. A területi autonómiaigényünk mumus, s a minden hájjal megkent Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, aki Bálványosfürdőn még azt a látszatot keltette, mintha értené a székelyföldiek önrendelkezési igényét, a hasonló ploieşti-i rendezvényen már arról értekezett, hogy a „Székelyföld nagyon szép térsége Romániának, egy román terület, amely előtt kiváló fejlődési perspektíva áll”.
Pedig a fejlődés szándékával nincs is olyan nagy baj mifelénk, csupán a modell, melyet térségünk magának elképzel, ismeretlen és elfogadhatatlan számukra. Találkozhatnának hasonlóval Franciaországban, Spanyolországban vagy Svájcban is, ahol azért támogat egy-egy kisrégiót a kormány, hogy megőrizve gazdagítsa hagyományos gazdálkodási és életviteli formáikat.
Ez a fajta régiósítás, mely elutasítja a különleges státusú területek létét, nemcsak a Székelyföldet vagy a Partiumot olvasztja be a nagy román semmibe, hanem bizonyára hatalmas károkat okoz például a Mócvidéknek, Dobrudzsának vagy Suceava környékének is.
Traian Băsescu legutóbbi moldáviai látogatásakor azzal biztatta egy másik ország egyesülés-párti polgárait: kérjék, és megadatik nékik. Lám, mi kérjük! Midőn három évvel ezelőtt Tusnádon szóba hoztuk önrendelkezési követeléseinket, az alkotmányt emelte magasba, mondván: ehhez kell tartanunk magunkat!
Mi továbbra is követeléseinket tartjuk fölemelt fejünk fölé!
