Civil akciók
Éles vitára senki sem számított, hiszen a kerekasztal-beszélgetésre a beruházás ellenzői: a környezetvédő civil szervezetek és a helyi kis fafeldolgozók kaptak meghívást, de közben kiderült, az egyet nem értők között is sok a nézetkülönbség, más indok és más érdek vezérli a feleket. Szülőföldünk, életterünk megtartása, megőrzése azonban így is egységes igényként fogalmazódott meg.
Toró Attila, a háromszéki civil szervezetek tiltakozásának egyik szervezője eddigi cselekedeteiket vázolta: petíciót fogalmaztak, adatokat gyűjtöttek a hatalmas fafeldolgozó környezetvédelmi és társadalmi hatásairól, összesítették a román sajtóban megjelent, a céggel kapcsolatos informá­ciókat, felhívták a figyelmet arra, hogy a megyei és helyi ön­kormányzatok nem tájékoztatták a lakosságot megfelelően, pedig ez törvényes kötelességük lett volna. Réty lakosságát megkérdezték ugyan, de nem voltak minden információ birtokában, s amúgy abszurd az, hogy csak a községben élőket tekintik érintettnek, hiszen ők nyernek a beruházásból, amelynek hatásai a tágabb környezetet, egész Szé­kely­földet érinthetik. A beígért 650 új munkahely az egyetlen érv, ami a vállalkozás mellett szól, ellene azonban számos kifogás lehet: 500 ezer négyzetméter beton, 35 méter magas silók, tönkretett panoráma.

Az erdők helyett szólnak
Molnár Juditot, a gyergyószentmiklósi Arbor vállal­kozószövetség elnökét a vezetőtanács tagjai is elkísérték. Ő mondta el, hogy az Arbor 2003-ban éppen azért alakult meg, mert megjelent a Schweighofer, és elkezdte kitermeltetni a fát a Gyergyói-medencében. Érdekes állásponton vannak, mondotta, az erdők helyett szólnak. Véleménye szerint a közbirtokosságok nem viszonyulnak felelősen a kérdéshez. Szerinte a Schweighofer által beígért 800 ezer köbméter fa feldolgozása 13 300 munkahelyet jelentene, ha kis- és kö­zepes helyi vállalkozásokra maradna ez a feladat.
Csonta László, a csíkszeredai Zöld Székelyföld Egye­sület elnöke elmondta, az egyre sokasodó riasztó információk hatására döntöttek úgy, beszállnak ebbe a harcba. Szomorúnak nevezte, hogy olyan világban élünk, ahol a szakmai megalapozottság a háttérbe szorul, azok, akiknek felügyelniük kellene az ilyen folyamatokat, már az elején borítékolták az ügy végkimenetelét. A törvényi háttér jelen pillanatban álságos módon kezeli a lakosság tájékoztatását, beleszólási jogát, a valóságban ma Romániában bármire engedélyt lehet szerezni. A civil szervezetek folyamatosan dolgoznak, ötletelnek, de valóban hathatós módon csak jogi úton lehetne eredményt elérni, ennek azonban jelentős a költségvonzata.
Bagoly Miklós, a háromszéki faipari klaszter vezetője szerint több oldalról is elemezni kell az ügyet. Románia évente 18,7 millió köbméter fát termel ki, ebből a Schweighofer 2,1 milliót dolgoz fel (az arboros Bajkó Tibor pontosított: 17,8 millió köbméter fát termelnek ki évente az országban, ebből 8 millió a fenyőfa, s 4 milliót a Schweighofer dolgoz fel). Bagoly kijelentette, 25 éve famegmunkálásból él, neki is az a véleménye, a fa ne kérgében hagyja el vidékünket, hanem kartondobozba csomagolva. Bagoly szerint a Schweighofer bizonyos fokig feldolgozza a fát, és jobb lett volna, ha a kínai beruházók ellen tiltakozunk, akik rönk formájában vitték ki, és felvásárolták a lopott fát is. „Nem kell az ujjunk mögé bújni, ezt mi kínáltunk fel. Mi, a székelyföldi erdőtulajdonosok. A Schweighofer nem kitermel, ő kitermeltet, piacot kínál” – mondotta Bagoly. Kijelentette: nem tekinthető árulónak, amiért szóba állt a Schweighofer vezetőivel, és dicsérte a rétyi önkormányzatot, amiért elmentek megnézni a szászsebesi gyárat, és a gyulafehérvári önkormányzattal is tárgyaltak, ezután tartottak falugyűlést, majd a polgármester aláírta az engedélyt. A Schweighofer félkész árut visz ki, ha feldolgoznák, valóban sokkal több munkahelyet jelentene, de Háromszéken nincs ilyen kapacitás – mondotta, s kitért arra is, hogy elriaszthatja a majdani beruházókat az osztrák cég negatív fogadtatása. „Nem látom a lehetőséget, hogy megakadályozzunk egy ilyen méretű beruházást” – hangsúlyozta Bagoly Miklós.
Felszólalását éles szóváltás követte, Molnár Judit felvetette, miért nem lehet nemet mondani, nem történik egyéb, csak ez a 800 ezer köbméter fa a lábán marad. Bagoly szerint ezt nem hagyhatják, a fát ki kell termelni, hanem tönkremegy, az erdőgazdálkodás egy folyamat. A székelyföldi fát most a radóci (Rădăuţi) gyárban dolgoz­zák fel, s ha nem épül fel a rétyi gyár, megtelepedik a Schweighofer a szomszéd megyék valamelyikében, s oda viszik majd a fánkat. Számon kérték azt is Bagoly Miklós­tól, hogy az általa vezetett klaszter befogadta a Schweig­hofert, s míg a Hargita megyei tanács megpróbált tárgyalni az erdőtulajdonosokkal, s azok 98 százaléka megígérte, hogy helyi vállalkozóknak adja a fát, a Kovászna megyeiek segítik a Schweighofer megtelepedését.

Ki jár jól?
Toró Attila felhívta még a figyelmet számos környezetkárosító vetületre: évi 8 ezer tonna salak és hamu keletkezik, mi lesz azzal? – kérdezte, de szerinte arról sem tájékoztatták a lakosságot, hogy a rengeteg faszállító autó megrongálhatja az út menti házakat. Jelezte: a néhány éve létrehozott látványosságot, az Óriáspince-tetőt kihúzhatjuk a turisztikai térképről. Csonta László arra a visszásságra mutatott rá, hogy az engedélyezéshez szükséges hatásta­nulmányt tulajdonképpen a haszonélvező cég rendeli meg, véleménye szerint, amíg nincs rendben az erdőkitermelés, nem akadályozzák meg a falopást, felelőtlenség ekkora beruházást beengedni, hisz már a sok kicsi gatter is rendkívül nagy kárt tesz az erdőkben. Molnár Judit kifejtette, az Arbor tárgyalt a szakminiszterrel, és több törvényi sza­bályozást is kezdeményeztek: a rönk exportját megállíthatja az ország, a fűrészáruk exportját is csökkenteni lehet, és szabályozható, hogy a fatulajdonosok elsősorban a feldolgozóknak, a helyieknek adjanak el fát. Célunk, hogy az erdőt tartsuk meg a lábán, amíg jobbat nem találunk ki – hangsúlyozta.
Az erdővidéki Szép Béla a bibarcfalvi Bibco helyzetéhez hasonlította a rétyi beruházás ügyét, valamiféle biztosítékot kellene kérni a Schweighofertől, hogy ne ismétlődjék meg az ottani történet. Benedek Erika szerint egyetlen racionális érv sem szól a cég beengedése mellett, ebben az esetben a harcot kell választani, alkossanak egy olyan szakértői csoportot, amely kidolgozza a meg­akadályozás cselekvési stratégiáját – javasolta. A Schweig­hofer idetelepítésével két kategória jár jól: az erdő­tulajdonosok és a tolvajok – fejtette ki Bajkó Tibor, aki szerint lenne ugyan lehetőség megakadályozni a rönklopást, de ez valamiért évek óta késik. Közös fronttal meg lehetett volna állítani a rétyi beruházást, amelyet egy olyan ember hozott oda (Olosz Gergely – szerk. megj), aki az RMDSZ szenátora volt, és aki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettesének jó barátja.
Felmerült még az is, hogy a Schweighofer azért telepedett át Romániába, mert Ausztriában betiltották a tarvágást, már rég nem dolgoznak fel egyetlen rönköt sem ott, sem Németországban, védik az erdőiket, pedig jóval nagyobb területeik vannak, mint Romániának. Jelenleg Románia 29 százalékát borítják erdők, Ausztriában ez az arány 48 százalék, az EU-s átlag pedig 44 százalék. Kovászna megye területének 41 százalékát, Hargita megyének 35 százalékát teszik ki az erdők.
Mintegy pontot tett a vita végére Vizauer Tibor Csaba ökológus, természetvédő szakember: az erdőgazdálkodó szakemberek, a fafeldolgozók, ha ránéznek egy erdőre, pénzeszsákot látnak, a környezetvédők az erdőben az erdőt látják. Európa nagy részén, éppen a nyaklótlan kitermelés miatt már eltűntek a szűz erdők, ültetvények vannak. Ma már Romániában is nagyon kevés a szűz erdő, itt, Szé­kelyföldön éppen azért maradhatott meg, mert elődeink ésszel gaz­dálkodtak. Ezért lehet Románia ma a biodiverzitás szempontjából az egyik leggazdagabb terület. Ha ez a katasztrófa bekövetkezik, ugyanaz lesz nálunk is, mint Európa számos részén: állatfajok tűnnek el, megszűnik egyik leg­nagyobb kincsünk. Megbocsáthatatlan vétek, amit ez a vállalkozó ki akar termelni – hangsúlyozta.