Ünnepelték labdarúgósportjuk hatvan évét. De sajnos, nem minden maksai jött el az ünnepélyre, melyen kopjafát is avattak az elhunyt labdarúgók emlékére.
A jelenlevők hiányolták a polgármestert, a tiszteletes urat a kopjafaállításról. Sajnálatos a hiányzásuk. Sokaknak és nekem is úgy tűnt, bojkottálják a rendezvényt...
A faluközösség emlékezett azokra, akik tettek valamit – és nem keveset – azért, hogy hírnevet szerezzenek a községnek, majd öregbítsék azt, nem feledkezett meg a hazai futballélet, az anyaország legfelső régiójában, második, harmadik vonalában, a teremfoci-válogatottban szerepelt sportemberekről – Cseke Istvánról, Antal Kálmánról, Csősz Sándorról, Mánya Szabolcsról –, a romániai játékvezetők elit társaságában tevékenykedett Oláh Józsefről, és mindazokról – nagyon sokan vannak! –, akik oly sokat tettek a maksai labdarúgásért. Elismerésre méltó az a tény, hogy a hatvanéves labdarúgó-egyesület mindig tisztes helytállásról tett bizonyságot. Nincs megyénkben még egy község, mely ilyen eredményeket tudjon felmutatni a futball terén. Minden elismerésünk a maksaiaké.
A labdarúgók, a labdarúgás barátai teljesítették kötelességüket. Most aztán a község polgármesterén, vezetőségén a sor, hogy a futballcsapathoz méltó pályát, öltözőt, egyszóval sportlétesítményt biztosítson. (áros)
