Európa-bajnokságon a román válogatott legjobbjának bizonyult, és az Európa-bajnokság legeredményesebb lepattanószerzője lett. Ekkor azt hittük, hogy Háromszék két csapattal – a sepsiszentgyörgyivel és a kézdivásárhelyivel – ámulatba ejti a romániai kosárlabdatábort. Aztán nem így történt. Kézdivásárhely végül nem indította el a bajnokságban újdonsült A-osztályos csapatát. Hogy miért? Erről hadd meséljen Lénárt Adolf, a kézdivásárhelyi kosárlabda-szakosztály edzője, szervezője, vezetője, egyszóval: „motorja”.
– A kézdivásárhelyi tehetségek nagy részét a tehetősebb klubok elcsábították, így aztán nem jött össze az A-osztály, melyről annyit, de annyit álmodoztunk. Négy játékosunk – Demeter Hanna, Demeter Nóra, Domokos Réka, Lénárt Paula – Pécsre került, egy-egy játékosunk – Jakab Ágnes és Andrea Bogăţeanu – a kolozsvári és a brassói A-osztályos csapatba igazolt, Debreczeni Iringó pedig térdszalagműtét miatt egy idény kihagyására kényszerült (elkezdett újra edzeni, s erre Pécs már fel is figyelt, együtt a kolozsvári Egyetem csapatával)... Akkor, ott a rajt előtt a kész program, a támogatási ígéretek mellett is úgy éreztem, egyedül maradtam. Egyedül pedig... Nos, ez volt, ez van. Még most is fájlalom, hogy nem jött össze az A-osztályos szereplés, hogy tehetséges leányainknak el kellett menniük idegenbe. A remény viszont él bennem, s merem hinni, hogy sportpályafutásuk tekintetében jó döntést hoztak, hiszen ha összehasonlítom a magyar kosárlabda helyzetét a romániai kosárlabdáéval, az jóval előttünk jár, a magyarok nagyobb hangsúlyt helyeznek az utánpótlás nevelésére. Itt nálunk, sajnos, az utánpótlás-nevelés teljesen el van hanyagolva, és nemcsak a kosárlabdában, hanem a más sportágakban is. Senki nem áldoz rá időt és pénzt, mindenkinek a kész játékos kell, és az azonnali eredmény. Hogy mit hoz ez hosszú távon, nem nehéz kitalálni... Látni kell, hogy sportiskoláink nagyon nagy részében nem dolgoznak kellő komolysággal, a magánklubokban pedig inkább a tehetősebb szülők gyerekeivel foglalkoznak, s a tehetséges, de szerény anyagi háttérrel rendelkező gyerekek elvesznek.
– Ez így igaz. Na de mi a helyzet ma a kézdivásárhelyi kosárlabdában?
– Ifjúsági szinten zajlik a tevékenység, a Nagy Mózes Sportklubnál Farkas Alpár a fiúkkal, a KSE-nél a leányokkal dolgozunk, itt én vagyok az edző.
– Maradjunk a KSE-nél...
– Az U14–U15-ös kerettel az országos bajnokságban szerepeltünk, az U10-es játszott az országos bajnokságban és a Székely bajnokságban is, ugyanígy az U12-es. Két utóbbi korosztályban indítottunk iskolás városi bajnokságot is.
– Úgy tudom, Felső-Háromszéken minden olyan helységben, ahol sportcsarnok épült, kosárlabdacsapatot indítottál.
– Így van, csapatot hívtunk életre Ko­vásznán, Zabolán, Gelencén, Csernátonban, Ozsdolán, Torján...
– Milyen tapasztalattal, tanulsággal járt ez a próbálkozás?
– Egyszerű, az edzőket fizetni kell, és bajnokságot kell szervezni, indítani ezeknek a csapatoknak, ha akarjuk, hogy jobban, eredményesebben működhessen az utánpótlás-nevelés. Kovászna például adott egy Debreczi Iringót, akiről már korábban beszéltem. Tény, s ez tagadhatatlan, hogy tehetséges fiatal mindenütt van, csak fel kell fedezni őket, foglalkozni kell velük, lehetőséget kell biztosítani számukra a fejlődéshez. Ebben kellene gondolkoznia a megye sportvezetésének, a sportba belekontárkodó politikának, politikusoknak.
– Milyen eredményeket értek el a kézdivásárhelyi és a Kézdi környéki fiatalok?
– Alig egyévi (ennyi idő telt el az A-osztályos álmunk szertefoszlása és a nevelőmunka ifjúsági szintre terelése óta) munkával a tarsolyukban az U14-esek az országos bajnokság 9. helyét szerezték meg, az U15-ösök a 11. helyen zártak. A paksi streetballon két korosztályban is győztesként zártuk a versenyt. A csapatok tagjai: Csurulya Helga, Bimbó Eszter, Biszak Bog­lárka, Bartók Rita, Voloncs Orsolya, Bianca Barbu, Harpa Mara, Andra Cristea, Tolvaj Beáta, Andrea Chelaru, Máttyus Anita, Varga Anita, Rendy Hanna. Elmondhatom, hogy nagyon jó alkatú, szorgalmas, dolgos leányokból álló csapatunk van újból kialakulóban. Meg­győződésem, hogy az előttünk álló bajnokságban már meglepetések sorával fogjuk meglepni versenytársainkat.
– És a kisebb korosztályokban?
– Mivel a kosárlabda-szövetség a kisebb korosztályoknak – U12 és U10 – csak egy hivatalos versenyt szervez évente, ezért beindítottunk egy kézdivásárhelyi iskolásbajnokságot Grecu Stelian Kupa néven. Ez a bajnokság a négy városi iskola vegyes (fiú és lány) csapatai között zajlott, és nagy sikernek örvendett az iskolások körében, hiszen ez a vetélkedő nem kimondottan csak a kosarasoknak szólt, hanem más sportágakban jeleskedő gyerekeknek is lehetőséget adott a játékra. Nem véletlen tehát, hogy több mint száz gyerek lépett a palánkok közé, alá. A siker láttán az új bajnoki évben is megszervezzük. Ezzel a bajnoksággal párhuzamosan beindítottuk az első Székely Nemzeti Bajnokságot Kovászna és Hargita megye csapatainak részvételével. A leányoknál kilenc, a fiúknál hat csapat vett részt. A vetélkedők havi rendszerességgel zajlottak. Az idény végén az U10-esek részt vettek a minikosárlabda országos bajnokságán, melyet egy kosártábor keretében szerveztek meg Marosvásárhelyen. Itt a legkisebb csapatunk a 23 tagú mezőnyben a 6. helyen végzett.
– Korábban elmondtad, hogy a Nagy Mózes Sportklubnál Farkas Alpár az edző, a KSE-nél te, ezzel rendben is volnék, de ilyen széles körű tevékenységben csak ketten nem nagyon tudtatok volna boldogulni. Még kik segítettek munkátokban?
– Ferencz Szabolcs, Ioan Minescu, Györgydeák Szabolcs, Csákány Boglárka. Úgy érzem, ez is egy jó csapat.
– Térjünk vissza az A-osztályra, oda, ahová bérleti jogot szereztetek. Meg­győződésem, jól be is néztetek, néztél az osztály kulisszái mögé. Mit, miket láttál?
– Az ország fiatal játékosainak nagy része az első osztályú csapatokhoz igazolt le, viszont kevés percet kapnak mérkőzésenként a játékra, két-három, jobb esetben öt-hat percet... ez kevés. Ezért kellene indítania a szövetségnek egy vagy két alternatív bajnokságot, mondjuk, egyet az U20-nak vagy egyet az U23-nak, s ezekben játéklehetőséget, igazi teret kapnának a fiatalok az óhajtott fejlődésükhöz. Ezekkel a bajnokságokkal óriásit nyerne a hazai kosárlabda. Lássuk be, egy U18-as gyerek még nem eléggé érett ahhoz, hogy a felnőttek között játsszon, ám mérkőzésekre van szüksége ahhoz, hogy 22–23 éves korára beérjen.
– Hogyan látod az „idegen légiósok” szerepét a honi bajnokságban?
– Az idegenek igazolása igaz, hogy megemelte a mi bajnokságunk színvonalát, közönséget csalt a lelátókra, de a hazai tehetségekkel mi lesz, erre gondoltak-e az illetékesek? Személyesen nagyon örülök, hogy a kosárlabda lett a megye zászlóvivő sportja. Amit viszont hiányolok: nincs kidolgozva hosszú távú stratégiánk az utánpótlás-nevelésre. Ha nem mozdulunk ki ebből az állapotból, tíz év múlva is az idegeneknek fogjuk énekelni a székely himnuszt a mérkőzéseken! Megyénkben pedig nagyszerű lehetőségek vannak az utánpótlás fellendítésére, csupán egy kis összefogásra volna szükség. Le kellene ülniük a tárgyalóasztalhoz a szakembereknek, a döntéshozó szerveknek, s ki kellene dolgozniuk egy hosszú távú programot, és azt támogatni minden­áron. Nagyon fontos, hogy alulról kezdjünk építkezni, minél több gyerek bevonásával. A városokban, a sportcsarnokkal, sporttermekkel rendelkező falvakban csapatokat kellene életre hívni, ezeknek bajnokságot szervezni, indítani, aztán a legjobbakat, a legtehetségesebbeket összegyűjteni egy központba, ahol az iskoláztatásukról, nevelésükről kellene gondoskodni, és 18–20 éves korig lehetőséget adni, biztosítani nekik a fejlődéshez.
– Igazad van, ez nem vitás. Amit mondtál, álomnak is szép. Na de lássuk: mik a terveid, a vágyaid?
– Minden vágyam, hogy akik elmentek, idővel jöjjenek vissza, és szálljanak be a mi kosárlabdaéletünkbe, akár játékosokként, akár edzőkként vagy játékvezetőkként. Na meg aztán továbbra is vágyam, hogy feljussunk a sportág felsőházába, s ott el is foglaljuk helyünket. Közeli tervünk, hogy augusztusban szervezzünk egy női bemutatómérkőzést a Székely válogatott és a Pécsi VSK csapatai között. Augusztus 27. lesz az időpont. Aztán folytatjuk a Székely bajnokságot, egyelőre az U10-es és U12-es csapatok részvételével, de ha igény lesz rá, beindítjuk az U13-as és U14-es bajnokságot is, sőt, ha a helyzet úgy kívánja, a felnőtteknek is szervezünk Székely bajnokságot.