Aszfaltos út lesz a hegyek alatt
Megépül a csatornahálózat és aszfaltoznak is Magyarós és Bikfalva felé – kongatta a hírharang, és ez derült ki a be­szélgetésekből is, hiszen szétfutott a híre, hogy erőgépek érkeztek Giurgiuból, a ver­senytárgyalást megnyerő cégtől, mely el­fogadható ajánlatot tett a lisznyói szenny­vízhálózat megépítésére. A giurgiui cég két építőcsoportja valóban megérkezett, és megkezdték a munkát is.
– A kanális és az aszfalt még nem minden – mondogatták a lisznyóiak. – Fontos, mert ha e kettő meg aszfaltos út nincs, fejlesztésekre sem pályázhat az uzoni községvezetés. Szebb és rendezett képe lesz a falunak, annyi bizonyos, de nem segíthet ez a mi legnagyobb bajunkon. Képtelenség elérni leg­alább azt az életszínvonalat, amilyen a múlt század harmincas éveiben volt. Felére csökkent azóta a lakosság száma, az előrehaladott korú népességnek gyenge a munkaereje, lassan kihal a kezdeményezési kedv, s vele együtt az egykori lelkesedés is. Rosszul hang­zik, de apad, zsugorodik az egykori gazdag és tehetős falunk: ezt ki kell mondani!
– Valóban megérkeztek a gépek – jelezte Ráduly István polgármester –, nemcsak a csatornarendszer kiépítése kezdődött meg, hanem a bekötőutak aszfaltozása is hamarosan valóság lesz. A szennyvízhálózathoz tartozó ülepítőállomás számára az önkormányzat önerőből vásárolt helyet. Két csoport már dolgozik is: egyik a falu felső, a másik az alsó részén rakta le a vezetékeket. Az aszfaltos utakra szóló pályázat értéke 1,5 millió euró. Összesen hét kilométer községi bekötőútra kerül új „szőnyeg”. Az erdőn átvezető Heveder nevű szakaszra is Sepsimagyarós és Lisznyópatak között. Ez a legrövidebb út, amelyen át megközelít­hető Sepsimagyarós, de megújul az úttest Lisznyó és Bikfalva között is, amely mindhárom település kapcsolata a megyei rangú műúthoz.
Történelmi jelentőségűnek is nevezhető ezeknek az utaknak a megújulása, mert olyan évszázados földutak kapnak hamarosan korszerű burkolatot, amelyeken esős-sáros időben nehéz volt a közlekedés. Azt sem kell elfelejteni, hogy az említett települé­seken számos idegenforgalmi jelentőségű érdekesség és látnivaló található, műemlék templomok, tájház, kiállítóterem, régi udvarházak és panziók. A Bodazfordulói-hegyek alatt épülő aszfaltozott útról könnyen megközelíthetőek a jelzett turistaösvények, amelyek mentén tündérszép tájakra juthat a vándor: a Szeredőponk környéke, a Kukuly-pusztai hóvirágmező, Nagypatak büdöskútjai, a Csigavár, a Barabás- és a Törökvár, nemkülönben a Nyéni-hágó.

Öröm a változás
Ezt állítja Német János falufelelős, aki Lisznyót képviseli az uzoni tanácsban. Lisznyónak és a hegyek alatti, festői környezetben elterülő Lisznyópatak üdü­lőnek még tiszta és szép a környezete, amit a csatornarendszer képes védeni a szennye­ződésektől a jövő nemzedék számára. Lisznyónak ez éppen annyira fontos, mint a szomszédos Bikfalvának, amely megyei út mellett fekszik, és mondhatni, turisztikai jellegű település. A település apróbb gondjai is számosak. Szeretnék kavicsoztatni a mellékutcákat. Kisebb közmunkákat hir­dettek, de nem tolakodtak a helyiek, pedig a kaláka, a közmunka szép székely hagyomány volt va­lamikor Lisz­nyó­ban is. „Saj­nos, ezt a passzivitást ta­pasztaltam akkor is, amikor a te­metőnk takarítá­sára hirdettem közmunkát, és nem pártoltak fel fa­lusfeleim” – pa­naszolja.
– Nekünk is öröm az, hogy villanymeghajtásra sze­reltettük értékes kisharangunkat – kap­csolódott a beszélgetésbe Derzsi György református lelkipásztor, aki immár 27 esztendeje pásztorolja ezt a gyülekezetet. – Az egyház önerejéből erre szánt összeget felpótoltuk abból, amit a megyei, illetve a helyi tanácstól kaptunk támogatás gyanánt. A parókia környékén lakóknak kétszeres öröm, mert a templomnál ágazik le és itt, előttünk halad el a Bikfalvára vezető út. Megváltozik a templom környéke is, a műútnak köszönhetően látogatottabb lesz a falunak ez a fertálya is. A harangtorony külsejét szeretnénk ez alkalommal javítgatni-meszelni. A harangot egy zabolai illetőségű elektromérnök és csoportja szerelte át. Úgy állították be, hogy automatikusan minden hagyományos harangozási időpontban megszólaljon: reggel és este hét órakor három percet, délben négy percet „muzsi­kál” a régi hangján, istentiszteletek előtt is háromszor. Ráduly Istvánt tiszteletbeli presbiternek választottuk. Nem is feledkezett meg erről, mert a haranggal dolgozó csoportot három napig díjmentesen elszállásolta bikfalvi vendégházában, amiért nagyon hálásak vagyunk.
– Eléggé ritka eset, hogy modern meghajtásra szereljenek egy ilyen régi harangot. Ez egy harangmatuzsálem. Nem tartanak áldó-szentelő megemlékezést a templomban?
– A falunapot szeretnénk ünnepi istentisztelettel kezdeni, s ekkor emlékezünk meg a harangról is, amelynek a köztudatban emlegetett és a feliratán látható év­számát éppen ön korrigálta Harangosköny­vében – mondta a lelkész.
Mert kultúr- és helytörténeti szempontból eléggé fontos adat, el kell mondanunk, hogy a lisznyói műkincs értékű harang egyike a Háromszéken ma is működő jellegzetes, Lampen-féle XVII. századi harangoknak, amelyeket a szász öntőmester, Heinrich Lampen készített – sorozatban – Brassóban. Ha magyar egyház rendelte a harangot, akkor magyarul vagy latinul vés­te rá a nevét, de mindig ráhelyezte a harangra Brassó város jellegzetes címerét, amelyet még akkor sem változtattak meg, amikor Sztálinvárosnak hívták. Meg kell jegyeznünk, hogy a lisznyói kisharang öntési évét Orbán Balázs nagy munkájában tévesen jelöli 1603-nak, mert az 1693-ban készült. Tévedése azzal magyarázható, hogy a 9-es számjegy szára (akárcsak a 6-osé) szerfelett rövidre sikerült a harangmatricán, s így könnyen nullának nézhető. Ezt a harangot, akárcsak az albisi kisharangot, eléggé nehezen felismerhető alakokat mutató érmék díszítik. A lisznyói kisharang körirata: Jesus nazarenus Rex Judeorum natus in Betlehem. Verbun Domini manet in aeternum. Curavit fudi ecalaesie Lisznyaensis. Heinrich Lampen fudit me Coronae Anno 1693. Még ma is él a környéken egy ehhez a haranghoz kap­csolódó szájhagyomány. „Ezt a harangot, de lehet, hogy a szűkebb környék más harangjait is a nagy vész, a tatárjárás idején leszerelték a hívek, hogy menthessék a megsemmisülés elől, és elrejtették a Fe­keteügy egyik holtágában, a víz alá. Azt a helyet ma is Harangos-tó néven emlegetik a környékbeliek” – közölte Antal Béla uzoni lakos, kiváló helyismerő.

Látogatás Új-Bagolyvárban
Opra Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Ni­colae Colan Általános Iskola egykori igaz­gatója nyugdíjaséveit Lisznyóban tölti, s miként elmondta, kedves számára e vidék már csak azért is, mert nem is olyan messze, az Uzonhoz tartozó Szentivánlaborfalván ringatták bölcsőjét, Uzonban nevelkedett, „Lisznyó pedig bejött Uzon község területébe!” Nincs okuk a helyieknek jövevénynek titulálni őt, mert „Bukfenc tanár úr” – ő nevezi így magát sokatmondóan mosolyogva – a falu hasznát szolgálja: nyugdíjasként is testmozgásra, sportra, úszásra, lovaglásra, sőt, zenére is nagy szeretettel tanította és tanítja ma is a környékbeli gyermekeket. Udvarára két úszómedencét, sport- és edzőfelszereléseket épített. Nem restelltük a nagy kánikulában körülnézni udvarán-kertjében. Két fóliában elegendő zöldséget termel a családnak, nyulakat, csirkéket tart, s láttuk, kedveli a virágokat meg a gyümölcsfákat is. Lakóházában a hűvösre tervezett tetőtérben valóságos kényelembarlangot rendezett be, falai képekkel, egyéni emlékekkel teletűzdelve. Derzsi tiszteletes azt is elmondta, hogy bekapcsolódott a falu közösségi életébe, baráti kapcsolatokat ala­kított ki a szomszédsággal, mindig valamivel részese a mindenkori lisznyói napok rendezvényeinek. Így teljes a nyugdíjasélete annak, aki évtizedeit a nevelésnek szentelte.
– Miért Bagolyvár a neve ennek az ésszerűen megépített lakóháznak? – kérdeztük.
– Ez inkább Új-Bagolyvár. Tulajdon­képpen azt a régi, felhagyott, lakatlan kőházat hívták Bagolyvárnak, amelynek helyére ez az új épült. Nem mi terveztettük, hanem egy szakember, aki később lemondott róla, s mi vásároltuk meg. Itt élem én remeteéletemet. A romossá lett egykori Bagolyvár a Szotyori család birtoka volt. Mestergerendáját most is őrzöm, be van építve a verandába: Szotyori Mihály építet­te 1811-ben. Rég volt, igaz volt, hiszen a nagy Napóleon is csak egy évvel később vívta meg sikertelen oroszországi csatáját.
Kánikulában kellemes az árnyékos udvar, a színes virágözön. Bukfenc tanár úrnak minden percére jut tennivaló. Hamiskás mosollyal mondja, hogy idén is készül, leg­alábbis lélekben, a lisznyói falunapra, amelyet augusztus 25-re terveztek a köz­ség­vezetők. Valamilyen szerepet ő is vállal. „Örvendek, ha valakinek itt szüksége van rám” – fejezte be a beszélgetést.