Pethő Sándor elmondta: már két esztendeje tervezték a kanadai utat, de csak most vált valóra. Torontótól mint­egy száz-százhúsz kilométerre, Kitchener városba hívta meg őket Ankucza Jenő, aki az ottani Kossuth Ház elé rendelt nagyméretű székely kaput az intézet felavatásának ötvenedik évfordulójára. Másfél évvel ezelőtt megpróbáltak román útlevéllel vízumot kérni, de nem kapták meg, ezért a magyar állampolgárságot megszerezve magyar útlevéllel tudtak elindulni. Más jelentkező is akadt Erdélyből, de a kanadaiak a torjai fara­gókhoz ragaszkodtak. Egy hónap alatt készítették el a székely kaput és a mintegy ötven méter hosszú, faragott oszlopos kerítést, valamint egy másik bejárathoz két tulipános faragott kapulábat. Nyílókat azért nem szereltek, mivel Kanadában az a törvény, hogy olyan házaknál, ahol nem lakik állandó jelleggel valaki, nyílót nem szabad szerelni, hogy tűz esetében a lánglovagok közbe tudjanak lépni. A 7 méter széles és 5,5 méter magas székely kapu háromszéki mintákkal, mélyfaragással készült. A kapu nagy szemöldökén az „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!” felirat, belső oldalán pedig a „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” Ber­zsenyi-idézet olvasható. A kaputükörben két angyal tartja Nagy-Magyarország címe­rét, a háttérben pedig Nagy-Magyarország térképe emel­kedik ki. Pethő Sándor rá­a­dásként egy három méter ma­gas kopjafát is készített vendéglátóinak, akik a Niagara vízeséshez, egy szafariparkba és egy kétnapos sátorozásra is elvitték őket. A torjai fafaragó azt is elmesélte, hogy nagyon sok, a harmadik nemzedékhez tartozó kanadai magyar fiatallal ismerkedtek meg, akik ragaszkodnak magyarságukhoz, a Kossuth Házban rendszeresen összegyűlnek, népdalokat és népi táncokat ta­nulnak, előadásokat hallgatnak. Jövő tavaszra egy ottani magyar család hívta meg őket, hogy székely kaput fa­ragjanak nekik.