Fű alatt folytatja a régiósítási elképzeléseinek életbe ültetését a kormányzó hatalom. Most éppen a pénzügyi és adóhivatalok központjait telepítette át az általuk elképzelt régióközpontokba, esetünkben Brassóba, de korábban ugyanezt tették az építészeti felügyelettel, a fogyasztóvédelmi hivatallal, a munkafelügyelőségekkel, és Eugen Nicolăescu is ilyensmiről regélt az egészségbiztosítók kapcsán, csak a nagy felháborodás miatt fújt visszavonulót.
Fel akarják számolni a megyéket, vagy ahogyan ők fogalmaznak, némely feladatkörét átruháznák a régiókra, dacára annak, hogy az ország lakosságának többsége – tehát nem csak a magyar megyék – nem lelkesedik az ötletért.
Nagy nekifeszülésük elsődleges célja a hatalom megtartása, de egyre nyilvánvalóbb, a tömbmagyarság erejének megtörése is ugyanolyan jelentőséggel bír, hisz a nyolc, újabban kilenc régió közül egyetlenegy sem lesz, melyben a magyarok számaránya, tehát politikai ereje meghaladná a harminc százalékot. És ahogyan naponta tapasztaljuk, hallani sem akarnak a különleges státuszú területek létrehozásáról.
Nincs merszük a történelmi régiók felélesztésére, főként Erdély miatt, mert vizionálják, hogy ez a közel száz éve annektált terület elszakadhat, függetlenedhet. Kettévágni még annyira sem merik, mert Észak-Erdély a bécsi döntésre emlékezteti őket, s tartanak a két magyar tömb s a közte fekvő szórványmagyarság megerősödésétől.
Crin Antonescu az RMDSZ utoló kongresszusán szó szerint azt mondta, hogy erős Románia csak erős magyarsággal építhető. Tudjuk, a liberálisok vezére lelki üdvösségét is eladná egy jó szónoki fordulatért, mégis aggasztó, hogy az alig néhány hónapja elmondott udvarló szavak mit sem érnek, a gyakorlatban koalíciós társával egyetemben ennek épp az ellenkezőjén dolgoznak: nagyszámú klientúrájuk igényeinek kielégítésén a valós demokrácia feláldozása árán is. Az egyre szaporodó új hivatalokba előreláthatólag saját embereiket ültetik, kis hatalommal és nagy fizetéssel, hogy feltétel nélkül szolgálják őket. Román szakemberek szerint a régiósítás amolyan közigazgatási trükk: az állam ugyan helyi képviselőinek átad bizonyos feladatokat, de valamennyit alárendeli a kormánynak. Tehát csakis azt cselekedhetnek, amit előírnak számukra, s a végrehajtást szigorúan ellenőrzik. Ez meg nem decentralizálást jelent, hanem legfeljebb bizonyos feladatok kihelyezését s a választott közigazgatási tisztségviselők hatalmának megnyirbálását.
Valójában a történelmi hagyományok, az élő társadalmi kapcsolatok és a működő demokrácia, azaz az autonómia tehetné működőképessé a régiókat, előbb decentralizálni kellene, utána régiósítani. Pontáék ellenben szándékosan fordítva ülnek a lovon.
