Sokan érezték csonkának Sepsiszentgyörgy továbbtanulási kínálatát, ezért örvendetes a minapi hír, mely arról tudósít, hogy a hálózati egyetemként működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az anyaország jóvoltából az önálló magyar felsőoktatást Erdélyben újraalapító intézmény új tagozatot hoz létre Háromszék központjában. Ezzel a megyeszékhely, Marosvásárhely, Kolozsvár és Csíkszereda mellé felzárkózva, az intézmény negyedik területi pillérévé válik.
Nemzetpolitikai súlyú esemény
A döntést Németh Zsolt külügyi államtitkár, Kató Béla alapítványi elnök, Dávid László rektor, Tamás Sándor és Antal Árpád helyi önkormányzati vezető jelenlétében jelentették be a székhelyül felajánlott volt mezőgazdasági szaklíceum épületében. Jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, mind a Székelyföld és népe jövőjét, mind az oktatási lehetőségeket, mind az erdélyi és azon túli magyarság sorsát illetően igazi nemzetpolitikai súlyú eseményről van szó. Romániának sok ilyen önzetlen kül- és belföldi kezdeményezést kívánunk. Remélhetőleg az ajándék értékének felismerése nem késik majd, és az új intézmény fenntartásából is ki fogja venni részét az adóinkból élő román állam.
Az alábbiakban olvasóink megbízásából néhány olyan konkrét kérdésre kerestük a választ, mely mindjárt a bejelentés másnapján bárkiben, különösen a közvetlen érdekeltekben megfogalmazódhatott: Mikor számíthatunk arra, hogy az új tagozat megnyitja kapuit?, Miért esett a bejelentett két fő szakirányra a választás? Milyen igények kielégítésére szánták azokat? Hol tart a szervezés? Miért lesz érdemes a székely fiataloknak ide iratkozniuk a régi intézmények helyett? – és így tovább. A válaszadásra felkért két személy, az alapítványi elnök és a város polgármestere érdekfeszítő részletekkel szolgált. Mindenekelőtt a szakok kérdését vetettük fel, és az első beiratkozási lehetőségről kérdeztük Kató Béla kuratóriumi elnököt, az Erdélyi Református Egyház püspökét, aki közéleti pályáját a nagy érdeklődéssel kísért illyefalvi komplex társadalomépítési tevékenységével kezdte negyedszázaddal korábban.
Hiányszakmák
Kató Béla: Hangsúlyozzuk, hogy az egyetem új tagozata olyan hiányszakmákat vállal fel, melyeket magyar tannyelven nem oktatnak jó pár évtizede ebben az országban, de melyekre óhatatlan szükség mutatkozik. Az agrár- és erdőgazdálkodás mindenképp ezek közé tartozik. Nincs vagy felszámolták azt korábban. Külön fontosságot ad neki továbbá a helyszín, az a tény, hogy a célba vett forrásokkal a Székelyföld, az erdélyi magyarság rendelkezik, s elérkezett az ideje annak, hogy e szakok oktatását beindítsuk. Miért épp Sepsiszentgyörgyön? Azért, mert e fontos város kimaradt a hálózatépítő egyetemi rendszerből, s ha ezek oktatása itt meghonosodik, akkor az kimondott székely igényt elégít ki, hiszen a székelyföldi gazdasági tevékenység jellegének kérdése különös jelentőséggel bír mind ma, mind a jövőben. Kiemelném továbbá, hogy szemben a tizenhárom évvel ezelőtti alapítással, amikor útjára indítottuk a Sapientiát, a város és a megye most kézzelfoghatóan részt vesz a munkában, és alapítóként lép fel. Épületeket, telket nyújt az új tagozatnak, ezeket nem kell hát magyar állami támogatásból megszerezni, hanem az a pénz mindjárt magára az oktatási tevékenységre lesz fordítható.
Jövő ősszel indul
– Elképzelésünk szerint az indulásra jövő év őszén kerül sor, addig gondoskodni kell az ideiglenes akkreditációs folyamatról, a jogosítványok megszerzéséről, ami nem is olyan egyszerű, és nem pusztán tőlünk függ. Egy évet szánunk arra, hogy kellőképpen felkészüljünk a tényleges oktatásra. További pontosítás a szakokat illetően: a mezőgazdaságban legalább tizenkét szakterület létezik, az erdőgazdálkodásban az akadémiai világban legalább négy, mind a tizenhatot persze nem tudjuk vállalni, ki kell választanunk azt az egy-kettőt, mellyel az első lépést megtehetjük. E választás még nem történt meg, szakemberek bevonásával ejtjük meg. Hogy mi mindenre lesz szükség, rövidesen eldől. Ami biztosra vehető: eltérően az eddigi egyetemalapítástól, itt nagyon gyakorlati eredményeket szeretnénk elérni, illetve egy ebben a szellemben oktató tagozatot.
Oklevél – gazdasággal együtt
– Akik hozzánk jönnek, és elvégzik ezeket a szakokat, azok földet is kapnának, amit a Sapientia Alapítvány vásárol meg, és azt bérbe adná – nyilván, nagyon jutányosan – azoknak, akik nálunk diplomáznak, és visszamennek a falujukba, ott kezdenek gazdálkodni. Ezek ötven-hatvan-hetven hektáros gazdaságok, egyfajta gyakorló mintagazdaságok is lehetnek. Ezeket bizonyos más hitelekkel megtámogatva ki lehet majd alakítani azt a formát és méretet, mely illik a Székelyföldre, és talál a mi viszonyainkkal. Tehát nem olyan diplomagyár készül, melynek elvégzése után a fiatalok elmennek külföldre, és nem tudják, ott mihez kezdjenek magukkal, hanem itt a képzés lezárultával olyan konkrét feladatok és lehetőségek várják a végzősöket, melyek biztosan nem a kivándorlásra készítik fel az itt tanulókat. Valamilyen mértékben a LAM Alapítvány tapasztalatait is fel kívánjuk használni az új tagozat működtetésében, ami azt jelenti, hogy a kellő gyakorlattal szoros kapcsolatba hozzuk a célokat, világosan megmutatva őket annak, aki ebbe beszáll. Aki tehát végez, visszamehet a maga vidékére, és ott kap segítséget gazdálkodásához. Az egyetem, nyilván, a régió innovációs és „know-how” központja is kell hogy legyen. A végzősök szoros kapcsolatban maradnak az intézménnyel, ők lesznek a maguk környezetében a továbbadói annak, amit megtanultak és gyakorolnak.
Kató Béla elnök még kitért arra, a Bethlen Gábor-i kollégiumalapítási forma áll példaképként előttük, a fejedelem annak idején külföldről is tudott szakembereket hozni, akik az enyedi skólát bejáratták, első szakaszban nyilván mi is rászorulunk a külföldi szakemberekre, hiszen itthon még nincs elég. E professzorok, tanárok pár év alatt felnevelik majd az utánpótlást, mely átveheti a munkát. „Elsőre persze nem kell tömegoktatásra gondolni, ismerve az érettségizők számát, az ifjúság orientációját, nem számítunk tehát arra, hogy százak fognak felhívásunkra megindulni. De ha erőivel jól sáfárkodik a tagozat, az egész régió felnőttképzését is átfoghatja majd a középfoktól fel az egész társadalom tudásszintjének emeléséig, s ezzel a lehetőséggel élni kell” – szögezte le Kató Béla.
Vonzó ajánlat
A befogadás tekintetében a helyi önkormányzatok igazán jelesre vizsgáztak ez esetben, de ennél többről van szó – mint kiviláglik Antal Árpád polgármester alábbi szavaiból.
– Tulajdonképpen mi kezdeményeztük, lobbiztunk annak érdekében, hogy a Sapientia Sepsiszentgyörgyön is indítson szakokat. Nem véletlenül ragaszkodtunk a mező-, erdő- és vadgazdálkodási szakirányhoz, ugyanis az elmúlt másfél évtizedben sok erdő és nagy mezőgazdasági területek kerültek vissza természetes és jogi személyekhez, de azt még nem mondhatjuk el, hogy a székelyföldi valóban korszerű és versenyképes gazdálkodás lenne. Meggyőződésünk, hogy a régiónak erőssége lehetne a mező- és erdőgazdálkodás. A versenyképesség akkor érhető el, ha megfelelő szakképzésre épül. Én mindig is állítottam: nekünk Magyarországról nem annyira pénzre van szükségünk, hanem elsősorban tudásra. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy materiális értelemben is vonzó ajánlatot tehessünk a Sapientiának, mert nem azt szeretnénk, hogy a magyar adófizetők pénzén épületeket kelljen vásárolni, hanem elsősorban a magyarországi szaktudást, képzettséget szeretnénk behozni és átadni a székely fiataloknak. Meggyőződésem, hogy hosszabb távon tervezhető jövőt jelent egy jól kidolgozott mező- és erdőgazdálkodási képzettség, az itt maradáshoz is hozzájárul. Nem utolsósorban érdekünk, hogy a székely falvakba visszatérjenek fiataljaink, illetve, hogy akik ott élnek, ott kezdjenek el gazdálkodni. Ha ezt okosan építjük fel, magas életszínvonalat fogunk tudni biztosítani a falusiaknak, a városiakéhoz foghatót.
– Azt hiszem, jól kiegészíti egymást a két helyi egyetemi tagozat szakkínálata. Korábban a tisztviselői utánpótlás biztosításából indultak ki, bár utóbb, szerencsés módon, a közgazdasági-környezetvédelmi szakirány került talán túlsúlyba.
– Semmiképp sem akartunk olyan helyzetet teremteni, hogy a Sapientia a Babeş–Bolyai kihelyezett tagozatával versenyezzen, ezeknek valóban ki kell egészíteniük egymást. Továbbfejlesztésre is gondoltunk, de erről még korai beszélni. Hozzá szeretném viszont tenni: nekünk nagyon jó minőségű az ivóvizünk a Székelyföldön. Ha versenyképes lesz a mezőgazdaságunk is, emelkedik az élelemtermelés szintje, s akkor, ha bárki asztalára „székelyföldi termék” márkanevet viselő élelmiszer kerül, az egyúttal minőséget is fog jelenteni. Szerintem a következő évek legnagyobb gazdasági kihívása az, hogy ezt elérjük.
