Emlékezzünk csak: 2004-ben a szociáldemokrata kor­mányfő azt ígérte, hogy 2012-re négyórányi autózásra közelítik Brassót Nagyváradhoz. A tervezett 415 kilométerből aztán csak 52 épült meg, a többi már az ígéretekben sem szerepel, csak a vágyálmokban. A jelenlegi, szintén SZDP-s kormányfő ugyanis kifejezte óhaját, hogy 2018-ra, a százéves Románia megünneplésére autópályákkal kellene összekötni Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet. Eddig ugyan azt tanították, hogy Románia 2050, sőt, 2500 éves, de ezt most hagyjuk. Akárhány éves, a XXI. századba jókora lemaradással érkezett: itt a legkevesebb autópálya az egész Európai Unióban, hogy az aszfaltnál maradjunk. Pontosan 550 kilométer, ez is kisebb-nagyobb darabokban, például a Szebent elkerülő húsz kilométer is beleszámít. Idén még át kellene adniuk összesen 230 kilo­méternyit, zömmel az Arad–Nagyszeben vonalon, de nem tudni, mi lesz belőle, mert a költségvetés-kiegészítés során az eredetileg előirányzott 1,7 milliárd lejből lefaragott a kormány, és csak 1,493 marad. Vagy annyi sem, mert az sem világos – miközben az eredeti, mindeddig titkos szerződés szőrén-szálán eltűnt a kormánypalotából, mint egy ottfelejtett esernyő –, hogy a sokévi huzavona és többrendbeli szerződésmódosítás után menesztett Bechtelnek a 37,2 millió eurós (164 millió lejes) kártérítést miből fizeti ki az állam két héten belül. Összehasonlítás végett: a meglévő 52 kilométer 1,4 milliárd euróba (6,2 milliárd lejbe) került, holott kezdetben 2,2 milliárdban állapodtak meg mind a 415 kilométerre. Ezt az összeget már 2005-ben közel ötszörösére, tízmilliárd euróra emelték, ám az indoklással máig adósok. És a pályákkal is.
Pedig ezek nem azért fontosak, hogy szabadság idején hamarabb elérjenek a bukarestiek a tengerpartra, illetve a székelyek Magyarországra, hanem azért, mert a legjobban szervezett és felszerelt vállalattól sem lehet nyugat-európai hatékonyságot elvárni kelet-európai szállítási viszonyok mellett, és bizony sok-sok emberéletet követelő baleset is a kaotikus köz­lekedési állapotok, azaz a pályaépítést sorozatosan, bűnösen elhanyagoló kormányok számlájára írható. A kilátások pedig a közelgő évforduló ellenére sem biztatóak, új utak helyett mindössze egy új hivatal született: ugyanazon a kormányülésen, amelyen a sztrádáktól pénzt vettek el, az eddigi autópálya- és országútkezelő társaságból – uniós elvárásokra hivatkozva – leválasztottak egy autópálya-hatóságot. Irányítója Dan Şova nagyberuházási miniszter, aki a Bechtel-szerződést elvesztette. Tőle várjuk a pályaépítést a következő (néhány száz?) évben...