A székelyföldi termelés felkarolását, ösztönzését célzó fogás ugyanis létező igényre épít, megvan szerintünk az itteni vállalkozók részéről is az elvárás, hogy amit ők székely munkaerő és nyersanyag stb. felhasználásával, helyi forrásokból állíttatnak elő, azt a régió kereskedelme felkarolja, és a székely vásárló önnön közössége megszilárdítására fordítsa. Mert a székelyföldi üzleti életet élénkítem, földijeim munkahelyét teszem biztosabbá, ha az itt előállított árut vásárolom és fogyasztom, ajánlom másnak is.

E logika igazát belátni nem nehéz, annál bajosabb gyakorlati érvényt szerezni neki. A régió ugyanis az áruházépítés lázában ég, a megyeszékhelyen például az ötödik vagy hatodik bevásárlóközpont alapjait rakják épp le, s bár e sok ,,szupermarket", mall stb. nem zárkózik el a helyi termékek forgalmazásától, alapjában véve mégis egy nagyfokú egyneműsödés szálláscsinálója. Olyan hatalmas keresztmetszetű csatornák, melyekben a legerősebb cégek világot elárasztani kívánó árufolyama áramlik és sodor el minden kisebb hírűt, kevésbé reklámozottat és megkedveltet. Külföldet járó honfitársaink tanúsítják: Athénban ugyanaz kapható garmadával, mint Sevillában vagy Koppenhágában, adott márkák kedvelői, repüljenek bár ezer kilométereket, este nyugodtan megvehetik azt a kontinens keleti sarkában, amit reggel a másikban elmulasztottak beszerezni.

E főárammal szemben úszni hát nem könnyű, de mindenütt felüti fejét a próbálkozás, és nem sikertelenül. A Kossuth rádió reggeli műsorában a magyar szőlőnél olcsóbb olasz borok dömpingjéről számol be a riporter, és az ennek gátat szabó intézkedést sürgeti az ültetvényes például. Helsinki tengerre nyíló zöldségespiacán magam láttam, hogy a csábító minőségű délszaki gyümölcsök és zöldségek mellett az árusok külön kínálták a hazai sárgarépát ― az előbbinél magasabb áron. Vastag betűkkel írott cédula hívta fel a figyelmet a répahalom tetején, e szerényebb kinézetű árunak külön értéke, hogy a kevésbé termékeny hazai talajban, a mostoha körülményekkel küszködve termelte egy finn atyafi. Elidőztem az asztal körül, és tapasztalhattam, hogy a jócskán drágább répának bizony akadt vásárlója, nem esett garasoskodás áldozatául, egyesek kimondottan azt vásárolták, mások a délihez ráadásként abból is kértek.

E szolidaritás érzete nemcsak északon létezik, ébresztői nálunk is számíthatnak rá, hogy feléled. Az általános jövedelemszint emelkedésével, a regionális törekvések fokozódásával komoly vásárlóerővé léphet elő.