A Bardoc Napok születését kedvezően befolyásolta a helybeliek hiúsága: megunták az olasztelekiek, székelyszáldobosiak és erdőfüleiek évek óta tartó baráti hergelését – ahányszor alkalmuk nyílt, a községközpontiak orra alá dörgölték, bizony, ők már maguk mögött tudnak néhány ünnepséget. A közbirtokosság felvette a kesztyűt, s két napig tartó mulatságot szervezett. A zene és a tánc mellett a falu értékeit is felmutatták, s emléket állítottak a szülőföldért cselekvő falustársuknak.
Szombat délelőtt a Cserei-kertben tartott állatkiállítás nem aratott nagy sikert, mindössze néhány tehenet, lovat és kutyát vonultattak fel a gazdák. Az ünnepség első napján avatták fel a helységnévtáblákat is, melyeket tavaly rendelt saját költségén a közbirtokosság, ám késtek a felállítással, mert az önkormányzat kifogást emelt. Hogy a hivatalos, román nyelvű felirat kerüljön felül, egyszerű furfanggal oldották meg: a hiányolt román írásjeleket helyükre tették, s a tábla aljáról levágva a román helységnevet, a magyar felirat fölé helyezték. A lényeg, hogy magyarul, sőt, székely rovásírással is jelzi: e tájat régóta lakjuk mi, magyarok.
Vasárnap délelőtt Bardoc, Kovászna, Ozsdola és Nagybacon csapatai részvételével labdarúgótornát rendeztek, majd a kovásznai és bardoci öregfiúk csaptak össze. A kovásznaiak jelenléte nem véletlen: a labdarúgópálya mellett a Bardocon született, de Kovásznáért üzletemberként és polgármesterként is sokat cselekvő néhai Lőrincz Zsigmondnak állítottak emléket (felvételünk). Tókos Jenő iskolaigazgató és Kolumbán Sándor alpolgármester szólt a nagyra becsült néhai polgármesterről. Balázsi Zoltán református lelkipásztor igemagyarázatát követően az emléktáblát Lőrincz Zsigmond özvegye, Lőrincz Anikó és Tókos Jenő leplezte le.
