A cseh állam köteles visszaadni eredeti tulajdonosának a Prága melletti Kolodejében álló barokk kastélyt, amelyet az ötvenes évek óta a kormány használ — döntött tegnap egy prágai bíróság. A döntés még nem jogerős. A kormányhivatal jelezte, hogy fellebbezni fog.
A nevezetes kastélyt, amely az elmúlt évtizedek folyamán számos fontos politikai esemény helyszíne volt, a Benes-dekrétumok alapján vették el a II. világháború után az akkori tulajdonostól, Antonín Kumperától. A volt tulajdonos unokája, Vítezslav Kumpera több mint másfél évtizede követeli visszaadását, de sikertelenül. Bár a telekkönyvi hivatal már tavaly olyan döntést hozott az eredeti tulajdonos leszármazottai által előterjesztett új dokumentumok alapján, hogy a barokk kastély visszajár a Kumpera családnak, amelytől 1948-ban elvették a hozzá tartozó gazdasági épületekkel és kiterjedt parkkal együtt, a kormány bírósági úton megtámadta a döntést, és nem akarja kiadni a vitatott ingatlant.
A hatályos jogszabályok szerint érinthetetlen Csehországban a Benes-dekrétumok által államosított vagyon. A Kumpera család ügyvédei azonban évek óta azt állítják, hogy ebben az esetben visszaéltek a korabeli hatóságok a dekrétumokkal. Két évvel ezelőtt sikerült felkutatniuk egy jegyzőkönyvet, amely egy 1948. november 17-i titkos megbeszélést rögzít. Az akkori igazságügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a kastély állami kezelője közösen megállapította ezen a találkozón, hogy bár erre az ingatlanra nem vonatkozik a dekrétum, mégis el kell kobozni, mert az államnak ,,tervei vannak vele". A bíróság és a telekkönyvi hivatal e bizonyíték alapján tavaly visszaadta a kastélyt az eredeti tulajdonos unokájának.
Az utolsó tulajdonos, Antonín Kumpera — a harmincas években a Walter fegyvergyár igazgatója — a II. világháború előtt vette meg a kastélyt. A csehszlovák belügyminiszter már 1947-ben kiköltöztette onnan, s az állambiztonsági hivatal vette használatba az épületet. A ötvenes évek elején börtön is működött benne. A kormány 1955-ben vette át az értékes ingatlant, s a felújítás után hivatalos állami rendezvényekre, valamint fontos tanácskozásokra használta. Az épület olykor üdülőként is szolgált a legfelsőbb állami vezetők számára, még a rendszerváltás utáni években is.