A új kormány bátorítja a demokratikus kezdeményezéseket, támogatja a kisipar, kereskedelem, mezőgazdaság különböző szövetkezeteinek megalakulását (Mezőgazdászok Szövetkezete, Termelők Szövetkezete, Szorgalom Szövetkezet, Kaláka Szövetkezet, Őrkő Egyesület), melyek célja ellátni nyersanyaggal a kereskedőket és iparosokat, a kész árut átvenni és értékesíteni.
A propagandagépezet is lendületbe jön, megjelennek az intézményi, vállalati és városi faliújságok, falragaszok, gyűlések hirdetik a fiatal demokrácia felsőbbrendűségét, ostorozzák a kapitalizmust és imperializmust, hadat üzennek a rémhírterjesztőknek, felvilágosító, a szocialista rendszer felsőbbrendűségét, a szovjet ipar és mezőgazdaság eredményeit, a kommunista erkölcsöt ismertető tanfolyamok indulnak. Az egységes munkáspárt mint a szocializmus előkészítője, A szocializmus felé vezető úton, A reakció újabb veresége, A sötétben bujkáló provokatőrökhöz – ilyen és ehhez hasonló című írásokat olvashatunk a városi közalkalmazottak szakszervezetének faliújságján, s csupán néhány kiragadott idézettel szemléltetjük ezek tartalmát: „Az utóbbi időben nagy eredményeket értünk el következetes harcainkon keresztül a népi demokrácia kiteljesülése felé… kitakarítottuk az imperialisták képviseletét, ártalmatlanná tettük a dolgozók hóhérait, Maniut és bandáját, a munkásság vámpírjait, akiknek nagyon sok vér tapad piszkos mancsaikhoz.” „A dolgozó nép nem kér a vérszopó kullancsokból, hiába próbálkoznak őméltóságáék megbontani a magyar egységet.” „Minél tovább mind többen átvesszük és elfogadjuk nagymestereink (Marx, Engels, Lenin, Sztálin) tanait, és világviszonylatban rohamosan nő a táborunk.” (1. kép)
1945 októberében a Hivatalos Közlönyben megjelent rendelkezés értelmében, akinek tulajdonában fasiszta, horthysta tartalmú nyomtatványok vannak, kötelesek azokat büntetés terhe mellett megsemmisíteni. Ez a rendelkezés főként a könyvtárakat, könyvesboltok tulajdonosait érintette, akiknek nyilatkozatban kellett elismerniük, hogy eleget tettek a felhívásnak. A nyilatkozatot Lapikás Béláné, Szász Jenő, Simon Gábor (Mikó Könyvesbolt) és Silberstein József (Pátria Könyvesbolt) könyvkereskedő, dr. Szabédi László (Székely Nemzeti Múzeum) és az intézményi szakszervezetek könyvtárainak kezelői írták alá.
A városi tanács anyagi lehetőségeihez képest városfejlesztési feladatokat is felvázolt: a gőzfürdő felújítása, úszómedence létesítése a város Csíki utcai telkén, a strand felújítása, emeletes lakóház a Vásártéren – ma a 105-ös tömbház környéke – tisztviselők részére, a vágóhíd modernizálása (lévén, hogy a városnak konzervgyára is volt – a mai Kós Károly utcában, az unitárius templom mellett), városi illemhely építése, az áramszolgáltatás javításáért a Derestye–Sepsiszentgyörgy villanyvezeték megépítése, a Központi Szálloda (ma lebontva) kisajátítása zöldség- és gyümölcsárusító csarnok részére. A tanács célul tűzte ki a világháború alatt megrongálódott Sugásfürdő rendbetételét is: a borvízforrások gondozása, a hideg és meleg fürdő használatba helyezése. 1945–46-ban általános tatarozási munkálatok folynak, egy ideig a tanács rendelkezik a fürdőhely fölött, az utat is javítgatják, de fenntartása nem bizonyulván kifizetődőnek, a bérbeadást választották. 1947-ben a fürdőtelep további fejlesztése érdekében telekbérlési lehetőséget kínálnak: aki építeni akar, 50 évre ingyen kap telket, szabadon rendelkezik a házhellyel. (2–3. kép)
