Messze földön emlegették István király igazságos Ãtéleteit, ezért idegen országokból is sokan eljöttek, hogy a szavát meghallgassák, és amit elrendelt, azt végrehajtsák. Történt egyszer, hogy hatvan besenyÅ‘ férfiú útnak indult, és Szent István király udvarába igyekezett.
Ahogy illett, gazdag készülettel, sok ajándékkal indultak el, s nemsokára Bolgáriából MaÂgyarországra érkeztek. Ekkor az Å‘rségen álló magyar katonák, akiknek viaszból volt a lelkük, meglátták a besenyÅ‘k megrakott szekereit, megrohanták a besenyÅ‘ket, néhányat közülük karddal levágtak, másokat megsebesÃtettek, és a szekereket teljesen kiÂfosztották. A sebesülteket félholtan az úton hagyták, Å‘k maguk pedig szélsebesen elvágtattak.
Amikor a besenyÅ‘k magukhoz tértek, tanácskozni kezdtek, hogy mitévÅ‘k legyenek. Végre úgy határoztak, hogy folytatják az utat, és István király Ãtéletére bÃzzák magukat.
Véresen, piszkosan álltak a király szÃne elé. Amikor pedig a király megszólÃtotta Å‘ket, mind odaborultak a lábához. István király csodálkozva nézte a porlepett és véres alakokat, és azt kérdezte tÅ‘lük:
– Szóljatok, mi a bajotok oka.
– Ó, urunk – mondották –, mi a te Ãtéleted meghallgatására indultunk útnak, s lám, elvetemült katonák megtámadtak, és minden pénzünktÅ‘l, vagyonunktól megfosztottak.
A király ezen nagyon felháborodott, de minthogy lelkében bölcs volt, felháborodását sem arcával, sem szavával nem mutatta, hanem indulatait megfékezte. De mindjárt parancsot adott, hogy azokat a katonákat, akik a rablásban részt vettek, meghatározott napon szÃne elé állÃtsák. Ez meg is történt. A király szigorúan végigmérte a katonákat, és azt mondta nekik:
– Ti Istennek törvényét megszegtétek, ártatlan férfiakat meggyilkoltatok, az ország vendégeit kifosztottátok. Ahogy ti cselekedtetek, úgy cselekedjék az Isten veletek énelőttem. Aki a törvényt megszegi, meg kell azt büntetni.
Ahogy a halálos Ãtélet elhangzott, a katonák megragadták a rablókat, és az út mellett kettesével felakasztották Å‘ket. István király a besenyÅ‘ket bÅ‘ségesen kárpótolta, minden veszteségüket megtérÃtette. Mindezt azért cselekedte, mert Magyarországot minden külföldi menedékének szánta, olyan országnak, ahová mindenkinek szabad bejárása legyen, és senki a vendéget bántalmazni, sértegetni ne merészelje. Lett is foganatja a király szavának: amÃg Å‘ uralkodott, egyetlen vendégnek nem görbült meg még a haja szála sem.
