A két EP-képviselő között a minap még éles pengeváltásnak lehettünk tanúi. Tabajdi Csaba azt állította, az Európai Néppárt már egy hónapja hezitál, hogy tagjai közé fogadja-e Tőkés Lászlót, utóbbi közleményben cáfolta az állítást, mondván:Tabajdi Csaba kicsinyes belpolitikai célt szolgál ezzel, hogy ,,ütést mérjen" a Fideszre és annak elnökére, Orbán Viktorra.

Nos, ezek szerint a ,,történelmi pillanatként" jellemzett momentum feledteti a csörte éles hangját. És ez így van jól, komédiába torkollna, ha a magyarok egymás közt kocolódnának. Ez az affér viszont azt is jelzi, hogy Tőkés László Strasbourgban sem hazudtolja meg itthonról jól ismert temperamentumos kifakadásait, nem simulékony diplomata, hanem a dolgokat nevén nevezve, maga is képes igazságot szolgáltatni magának.

Figyelemre méltó az is, amit a kisebbségvédelemmel és az európai nyelvi jogok állásával kapcsolatosan mondott. Szólott a moldvai csángók helyzetéről, de ezt nem elszigetelten tette, hanem egybekapcsolta a Timok-völgyi románok, a görögországi és a bulgáriai macedónok helyzetével, és szorgalmazta, hogy ezeket a kérdéseket széles összefüggésben kezeljék. A hozzászóló hangsúlyozta, hogy vannak, akik ennek a közösségnek a puszta létét is tagadják, és szóba hozta a moldvai román katolikus egyház negatív magatartását a csángó ügyekben. Az ülés végén az elnök bejelentette, hogy a munkacsoport hamarosan napirendre tűzi a moldvai csángók ügyét.

Észre kell vennünk, hogy a csángó problémáknak az európai közösség szintjére és az érdeklődés homlokterébe emelése mérsékelheti azokat a nemzeti alapozású nekiveselkedéseket, amelyek képviselői a csángók eredetétől kezdve ezek archaikus magyar nyelvének létét is tagadják.