Alakítgatják az intézményrendszert, elkezdték felszámolni a megyei hivatalokat, a nyolc nagyrégió alapján csoportosítják ezeket, miközben a miniszterelnök végre mintha felismerte volna: talán mégsem ez a jó megoldás, hiszen még az oly gyakori hivatkozási alapnak tekintett európai szabványoknak sem felel meg a helyettese, Liviu Dragnea által erőltetett változat.
Első hallásra túlzónak tűnhet Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester állítása, miszerint a román politikusokat egyetlen fontos cél vezérli: olyan közigazgatási átszer­vezést véghezvinni, amely semmiképpen sem jó a magya­roknak, még az sem számít, ha a románoknak is ártalmas. A tények viszont valóban ezt mutatják, minden ésszerű, magától adódó, európai elveket követő elképzelést elvetnek, mert az a mi érdekeinknek is megfelelne. Erőltetik az abszurdabbnál abszurdabb változatokat, vitáznak egymással is – hisz hatalmasak a helyi kiskirályok érdekei –, s talán csak egyben tudnak egyetérteni a különböző rendű-rangú politikusok: a magyar többségű megyéket semmi szín alatt nem engedik önálló régióba csoportosulni.
A józan politikai logika azt mutatná, nem lesz a nagy közigazgatási átszervezésből semmi az elkövetkező néhány évben. De Romániában élünk, ahol sem a ráció, sem a józan ész nem meghatározó, így fel kell készülnünk arra, hogy ha az ország érdekében nem is, de ellenünk lépnek majd. Ezért figyelemre méltó, hogy ébredezik a hosszú évek után ellenzékbe kényszerült legnagyobb magyar szervezet, az RMDSZ, s vezetői végre már nemcsak a román pártokkal való megállapodásban látják a megol­dást, hanem felismerték az erdélyi magyarságot fenyegető veszély valós mértékét, s lépésre szánták magukat. S az is jó, hogy bár teljes körű összefogás nem körvonalazódik, úgy tűnik, a Székely Nemzeti Tanácsnak mégis sikerül egy táborba toboroznia – bár egy nagy menetelés erejéig – a különböző, egymással vetélkedő és viszálykodó ma­gyar pártokat.
A közvetlen veszély mintha elhárult volna, mégis fontos a következő hónapokra tervezett két akció: az aláírásgyűjtés a helyi népszavazások kezdeményezéséért, illetve a nagy székely menetelés. Fontos, mert erőt, közös akaratot kell felmutatnunk, és ez csak ily módon lehetséges. Ha nem tesszük, hagyjuk, hogy elaltassák veszélyérzetünket, észre sem vesszük, s arra ébredhetünk: nincs többségében ma­gyarok lakta megye, régió Romániában, s már ott sem irányíthatjuk sorsunkat, ahol eddig még megtehettük. Vagy egész egyszerűen marad minden, mint eddig, konzerválják a régi rosszat, s mi lassan elfogyunk.