Első székelyföldi kovácsoltvas-kiállítás és -bemutató a hivatalos neve, de Magyarországról, Felvidékről, Lengyelországból is jönnek mesterek arra a nagyközönség számára is nyitott szakmai rendezvényre, amelyet szeptember 6–8. között szerveznek meg Sepsiszentgyörgyön.
Az ötletgazda Kovács István vendéglátó-ipari szakember, aki a valódi kovácsoltvasat keresve – mert nem mind az, amit e néven árulnak – bukkant Nagy György olaszteleki mesterre, aki a Székely Nemzeti Múzeumnak is dolgozott, együtt sütötték ki a találkozó létrehozását. A múzeum is rögtön odaállt a kezdeményezés mögé, így igazán érdekes és változatos program alakult ki: az előadások a székelyföldi kovácsmesterek örökségébe, az erdélyitől különböző magyarországi formakincsbe, illetve a mai, formatervezett világba nyújtanak betekintést, de bemutatják a Kós Károly kovácsoltvas munkáiról írott könyvet, és magát a műhelymunkát is, ahol gyakorló kovácsok ütik majd a vasat, öt-hat tűzhelyen egyszerre, vagy ugyanazt a darabot szerre. Erre várják a legtöbb nézőt. A meghívottak között egy fegyverkovács is lesz, és természetesen kiállítás is, a régebbi és újabb eszközökből. A cél az, hogy a műanyag lemezzel borított, hidegen megmunkált „fémkonfekcióval” szemben a minőségi, tűzben alakított kovácsoltvas tárgyakat is felmutassák.
Nagy György elmondta: ma már igen kevesen művelik ezt a szép mesterséget, Magyarországon is alig harminc körül lehet azoknak a száma, akik a Kovácsműves Céhbe tömörülve próbálják szinten tartani a szakmát. Képzés ugyanis nincs. Erdélyben főleg Székelyföldön dolgoznak még kovácsok, az első szakmai összejövetelre öten jelentkeztek, a résztvevők között 35 és 70 éves mester is lesz. A találkozót a megyei kereskedelmi és iparkamara a logisztikai háttér biztosításával támogatja, mottóját szintén Nagy György fogalmazta meg: a szakmát tisztán, alázattal és lelkiismerettel kell művelni.
