Sport, kézműves-foglalkozások, strandolás Sepsiszentgyörgyön, logikai játékok, csapatösszerázó tevékenységek – ezekből áll a hatnapos program abban a táborban, ahol a negyven, 9–11 éves gyermek szórakozásáról, játékos nevelgetéséről tucatnyi önkéntes felel: diákok, egyedülálló, illetve családos fiatalok.
Kovács Zsuzsa táborvezető tizenkét éves korától jár a Máltai-szolgálathoz, kezdetben a gyermekcsoportba tartozott, a táborokban gond nélkül szórakozott, VIII. osztályos korában kezdte az önkéntes munkát a jelenlegihez hasonló táborban, azóta is a szer­vezet tagja. „Időközben elvégeztem egy csoportvezetői képzést, év közben gyermekekkel foglalkozom a máltásoknál, és különböző programokat szervezünk ünnepek alkalmával, amikor elsősorban a szegényekre, a rászorulókra, árvákra, idősekre fordítunk figyelmet, és segítjük őket.”
Olyan állandó önkéntese is van a szervezetnek, aki kezdetben a táborokért, a bulikért kezdett járni a csoportba, később érezte meg, jó dolog segíteni. Székely Róbert diákként lépett be a Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági csoportjába, jelenleg ő felel a sepsiszentgyörgyi hajléktalanszállásért, melyet a szervezet működtet. „Kilencedikes voltam, egy osztálytársam járt a Máltához, ő mesélte, hogy ez milyen jó és szép. Kezdetben nem is a szociális tevékenységért jöttem, hanem a szórakozásért, a táborokért, a buliért. De itt ragadtam, nem az említettek miatt, hanem azért, mert tehetek másokért, akik rászorulnak, és talán el is veszítették már a reményt. Amíg kisebbek a gyermekek, addig játszunk velük, próbáljuk máltás szellemben nevelni őket: a hit, a szeretet és a szegények felkarolása felé fordítjuk a figyelmüket” – meséli.
A XI. osztályt végzett Huszár Zoltán szintén a rászoruló gyermekek táborának egyik önkéntese, két éve került kapcsolatba a szervezettel, korábban cserkészkedett. „Itt rájöttem, ez igazából nem is munka, hanem szórakozás. Jó a társaság, szeretek foglalkozni a gyermekekkel.” Zoltán nemcsak a nyári táborban vállal önkéntességet, felváltva társaival szendvicseket készítenek, teát főznek a hajléktalanoknak. Egy csoporttársával szombatonként meleg ételt visznek egy ágyban fekvő, idős asszonynak, akit hét közben a szomszédok is segítenek. „Jó érzés segíteni. Nem pénzért tesszük, hanem, hogy ezáltal valakinek jobb legyen az élete.”
A Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezeténél hét csoportban nyolcvan gyermekkel foglalkoznak, az ifjúsági csoporttal és az önkéntesekkel együtt százhúszan alkotják a gyermek- és ifjúsági tagozatot, amelynek vezetője Bajcsi István, aki feleségével és két óvodás kor előtti kislányával tartózkodik a táborban. Míg Erika a konyhán tevékenykedik, István, aki a civil életben mentőasszisztens, a legkisebb táborlakókkal foglalkozik. „Gyermek­ként kerültem kapcsolatba a szervezettel, szüleim itt tevékenykedtek, és vittek magukkal. Ez egy életstílus számomra, ebben nőttem fel. Emellett megvan a munkahely, a család. Fele­ségem az egyik csoport vezetője a szervezetnél, nekünk ez a munka nagyon fontos, és családdal együtt végezni ezt, így a legkönnyebb. Az önkénteseink nagy része diák, mivel a célunk a gyermekeknek minél korábban olyan élményeket nyújtani, hogy a saját hétköznapi életükben is a máltais szellemben álljanak hozzá az iskolához, a munkához, általában az emberekhez. Ez egyfajta világnézet, ezt szeretnénk átadni a gyermekeknek. A Máltai Szere­tet­szolgálat katolikus szervezet, de nem zár ki senkit, csoportjainkban minden felekezetből vannak gyermekek. Itt nevelkednek, majd a középiskola elvégzése után elmennek egyetemre. Most érjük azt, hogy akikkel elkezdtük 1999–2000 körül a munkát, térnek vissza az egyetemről, és visszajönnek a szervezethez, átvesznek bizonyos munkákat. Az elvetett mag most érik be” – fejtette ki.