Mózes László
Minden nagyon szép, minden nagyon jó – így is összegezhető a csütörtök délután Rétyen ismertetett környezeti tanulmány lényege, legalábbis a tervezett fafeldolgozó gyár esetleges mellékhatásait illetően. Semmilyen ártalom, szennyezés nem lesz, magyarázzák magabiztosan a dolgozat készítői.
Ez nem is meglepő, hiszen a stratégiainak mondott értékelés a beruházó megrendelésére készült, így értelemszerűen olyan adatok, gondolatok nem kerülhetnek bele, amelyek a gazdasági létesítmény ellen szólnának. Állítják, a fafeldolgozás nem lesz káros az élővilágra, a szomszédságában lévő Rétyi Nyír természetvédelmi területre, a zaj nem hallatszik majd a rétyi templomig. Lelkük rajta.
Ám az már igencsak vitatható, ahogy az Óriáspince-tetőhöz viszonyulnak, mondván, e kulturális és idegenforgalmi szempontból jelentős kistérség nem akadályozhatja a gazdasági fejlesztést. Arrogáns, önkényes, a háromszékiek tekintélyes részének érzelmeit, kötődéseit semmibe vevő álláspont. Egyébként a közmeghallgatáson hosszasan, kizárólag román nyelven ismertetett hatásvizsgálat a teremben ülő rétyiek számára nehezen érthető, unalmas volt, megtisztelhették volna a beruházást amúgy is támogató helybelieket a magyar nyelvű tájékoztatással. S ha mindehhez hozzáadjuk az állami hivatalnokok furcsa szólamait – hozzászólni csak szigorúan a tárgyhoz, azaz a területrendezési tervhez és a tanulmányhoz lehet, jogszerű indoklással, a beadványírók ne szórakozzanak mások idejével és egészségével stb. –, máris lehet morfondírozni: miért és mennyire lépték túl hatáskörüket?
Bizonyosan lesznek, kiknek emlékezetében a mostani rétyi közmeghallgatás a törvényesség jegyében megrendezett, áporodott levegőjű színjátékként marad meg. Melynek legkeserűbb momentuma kétségtelenül az, amikor a helyszínen a beruházás ellen egyedül tiltakozó Toró Attilát majdhogynem hatalmi gőggel félreállították, a teremben ülő helybeliek harsány elégedettségére. Még tapsoltak is a mutatvány végén. Lehangoló, ám azon is el lehet töprengeni, hogy Toró, aki pár társával együtt szinte szélmalomharcot vívva áll szembe a befektetői csoporttal, miért maradt egyedül azon a napon. Hiszen rajta kívül a közmeghallgatáson egyetlen, a beruházást ellenző magánszemély sem nyilvánított véleményt, egyetlen, környezetvédelemben és Székelyföld jövőjében érdekelt civil szervezet sem tiltakozott, noha a törvény betűje szerint egy ilyen fórum valóban fontos lehetőség. Nem elég ugyanis gyertyákat gyújtani és a Facebookon hozzászólásokat fogalmazni, szakmai érvekkel felvértezve a csatatérre is ki kellene állni.
