Ennél szebb helyet nem is találhattak volna a letelepülő székelyek, mint a Fekete-hegy alatti völgykatlan és hegylábi dombság. Bereck után Kézdimartonos folytatja az Ozsdola, Gelence, Zabola településsort, amelyet a részben torzóban maradt aszfaltos úttal szándékoztak összekötni. Zabola északi bejáratáig rövidítette volna meg annak az utasnak a menetidejét, aki a Szentföld e táját, netalán Nepomuki Szent János faluját, a sokak számára még aránylag ismeretlen Haralyt szerette volna látni. Kézdimartonosra tenyérsima aszfalton gurultunk.
Templombúcsú igen, bál nem
Talán éppen Kézdimartonos az egyetlen plébánia a megyében, amelynek védőszentje Szent Anna. Ezzel aztán igazán semmi bajunk nem lenne, de azzal igen, hogy szerfelett megritkultak a nagyapáink-nagyanyáink idejében szokásos nyári mulatságok, az Anna-napi bálok. Szüleim beszélték, hogy a huszadik század elején Sugásfürdőn, de Előpatakon is rendszeresen tartottak Anna-bálokat. Anyai nagyapám testvére, Sikó Béla sepsiszentgyörgyi alrendőrkapitány a sugási Anna-bálok egyik szervezője volt. Messze tőlünk Balatonfüred, a mai Anna-bálok klasszikus helye, de bárki elolvashatja Gárdonyi Anna-báli emlék című kedves írását. Miért is nem lehet ezt visszahozni-visszahívni, hogy a bulikat kedvelő fiatalok is ízleljék meg ezek varázsát? Valamikor réges-régen még a Szent Anna-tó melletti kápolna környékén is táncra pendültek Anna napján a vendégek. „Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, / De tavaszodván, ha sóhajt a rét, / Úgy érzem, Anna meleg szava szól át / Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.” Felsejlik olykor bennünk Juhász Gyula négy sora, s arra gondolunk, hogy milyen jó volna, ha újra Anna-bálok zenéje szólna meg-megújuló fürdőhelyeinken, s lenne ebből megújuló hagyomány.
Az idei kézdimartonosi Anna-napi búcsú péntekre esett. Nagy ünnep ez a helybeliek számára. Hazajött mindenki, akit szíve-lelke vonzott a szülőfaluba – mesélték a templom előtt állók. A templom a magyar millenniumi ünnepségek előestéjén épült a falu alsó végén. A ma is Kápolnaszernek nevezett helyen a XVII. században állt már egy kolostor. Minden bizonnyal onnan került át a mai templomba a védőszent XVIII. századi oltárképe – állítják a Bereckről, Ojtozról és Kézdimartonosról frissen megjelent, tartalmas képes album írói-szerkesztői. Az meg aztán végképp talány, hogy miképpen kerülhetett ebbe a templomba a szerzők által XIV. századinak tartott nyolcszögletű keresztelőmedence. Megcsodáltuk azt a kaput, mely e templom bejáratát díszíti. 2011. július 26-án, Szent Anna-napján szentelték fel Farkas Róbert helybeli faragómester munkáját. A kaputükörben az X és a P betű (Krisztus nevének görög kezdőbetűi), valamint Háromszék vármegye címere látható. A kapu felirata: Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benne fiaidat. Zsolt,147.
Látnivaló a székely kapu
A faragott virág nem indul hervadásnak – így fejezték ki martonosi székely csavarossággal, hogy vésők nyomán kapnak örök életet a cserefába faragott virágok. Annyi azonban bizonyos: egyre inkább idegenforgalmi látnivalók lesznek székely kapuink. Farkas Róbert kézdimartonosi faragómestert, a Szentföld egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb népi mestere a Székely kapuk útján címmel e hónap elején közölt írásunkból megismerhették. Az anyaországiak érdeklődését is felkeltő, ojtozi székely kapu faragója a Pécsi Egyetem Felnőttképző karának oklevelét mondhatja magáénak, a népi faragás mestere címét a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség adományozta neki. Nyugdíjaséveire azt tervezi, csűrjében faragóiskolát nyitna a fiatal nemzedéknek, tanítónő felesége, Farkasné Bíró Hajnal, a spárga- és fonalbogozás igazi mestere pedig a lányokat oktatná ugyanott. Róbert éppen hajdúböszörményi rokonoknak farag kötött és gyalogkaput, kerekeskút gárgyút és galambneveldét, amiben a kis fészekhelyeket elzárja, hogy ne legyen benne huzat, mert akkor nem telepedik meg benne a galamb.
Ki a martonosi vizet issza...
Mármint a gyógyvizet – vágyik oda vissza. Ivókúrára is, de meleg kádfürdőkre kiváló, különösen, ha reumás fájdalmak háborgatják az idős embert. Így fogalmaztak a martonosi gyógyfürdőn magukat kúráló koros férfiak, asszonyok.
– Nagyon szeretjük ezt a helyet, rég, hogy ide járunk – mondták –, Bíró István visszajáró feredővendégei vagyunk. Jó a víz, érezni lehet a hatását. Közben megsütünk egy kicsi szalonnát, húsocskát, és kész is a nyári kirándulás. – Deszke Erzsébet, Kelemen Irma, Fehér Erzsébet, Fehér Géza Nyújtódról és Gelencéről érkezett. Kénes-édes gyógyvíz forr a martonosi patak völgyfejében – olvastuk a szerény fürdőépület ajtaján, de van benne kalcium és magnézium meg szódabikarbonát is. Ki ne tudná, hiszen rég működik ez a helyi érdekű kis gyógyhely, ahová a reumásokon kívül a gyulladásos nőgyógyászati bajokban szenvedők is ellátogatnak, de felette jó a szárazság miatt egyre apadó gyógyvíz a bőrbetegségek kezelésére is. Mivel lúgos kémhatású, a savtúltengéssel küszködők is bátran igénybe vehetik – mondta Bíró István, aki édesapjától, Bíró Vincétől örökölte ezt a „nyári mesterséget”, amit fiatal korától, idestova szűk húsz esztendeje folytat.
– Napi húsz fürdőt, ha meg lehet csinálni – folytatta –, mert az aszály miatt esett a forrás hozama. Ide nem lehet és nem is akarunk korszerűbb fürdőt, ez a hozam csak ennyi kádat tud működtetni. Aki akar, idetalál. A hely a községi tanácsé, én bérlem, amióta tudom magam, de a tanács is segít, tüzelőt bélyegez, én kifizetem, levágom, hazahozom, a többi az én dolgom. Esetleg fejleszteni lehet, például a fürdő tetőterét be lehetne építeni, kiképezni ott két-három szobát azoknak, akik messziről jönnek, és itt akarnának aludni. Meglátogattak a ragályiak is, a mi testvértelepülésünk küldöttei, s kipróbálták a vizet. Hatvan fokra melegítem fel, és ha igen forró, akkor is gyógyvízzel hűtöm le. A szívesekre ügyelek, hogy semmiképpen se legyen melegebb a víz 32 Celsius-foknál.
– Mi erre az esztendőre nem is terveztünk nagyobb beruházást ennek a falunak – tájékoztatott Dimény Zoltán polgármester –, mert most már nemcsak a faluba, hanem fel a fürdőig aszfaltos úton lehet közlekedni. A borvíz útja program alapjaiból épült, a villanyáramot is felvezettük a fürdőig. Sikerült rendezni a templom környékét, kavics is jutott a mellékutcákba. Jelenleg vendégeket fogadnak a martonosiak, ugyanis itt tartózkodik a Felső-Magyarországi Ragály testvértelepülés küldöttsége. Kocsis Benedek háromszéki körútra vitte őket, s mint telefonon mondta, éppen a kökösi Natura Parkban lazítanak. Elég jó kapcsolat alakult ki a két település között, s ami a fő, családi barátságok is köttettek. Innen, tőlünk már járt Ragályban egy vegyes csapat, martonosiak és bereckiek egy ottani hagyományőrző lakodalmas rendezvényen. A ragályiak itt voltak a berecki napokon, s most pedig a baráti családok a martonosiakkal kirándulnak. Ragály község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, Miskolctól 46 kilométerre északra. A török megszállástól sokat szenvedett, 1558-ban felégették. Legnagyobb birtokos családja a Balassa família volt, kastélya ma is áll. Ebben működik a falumúzeum, egyik szobájában kiállítást rendeztek be Balassi Bálint életéről, munkásságáról.
