Úz-völgyi főhajtásEmlékezni, de cselekedni is kell

2013. augusztus 28., szerda, Közélet

Az Úz-völgyi szovjet betörés hatvankilencedik évfordulóján az egyre bővülő-szépülő temetőkertben gyülekeztek a zarándokok hétfőn. Ezúttal az 1994-ben avatott kőtömbös-kopjafás emlékmű előtt tisztelgők arról is megemlékeztek, hogy minden év augusztus 26-án, immár huszadik alkalommal gyűlnek össze leróni kegyeletüket. Jelenséggé vált, hogy az azt megelőző hetekben a katonai hagyományokat éltető fiatalok egész csapatai szállnak meg a Keleti-Kárpátok eldugott völgyében, s így nem csak a temetőkert lesz egyre gazdagabb, hanem közösségek is épülnek, egyre több katonatemető válik ismertté Erdély-szerte.
 

  • A szerző felvételei
    A szerző felvételei
  • Bartha Mihály és Szőts Dániel fiatalok között
    Bartha Mihály és Szőts Dániel fiatalok között

A kommunizmus idején szólni is bűn volt az Úz-völgyi betörésről, a kilencvenes évek elején a harcokat megélt honvédek kezdtek kijárni a jobbára elnéptelenedett fatelepre, hogy bajtársaik­ra, az akkor megélt szenvedésekre emlékezzenek, két évtizeddel ezelőtt pedig megszületett az emlékműállítás, a sír­kertrendezés gondolata. Szőts Dániel, mindannyiunk Dani bácsija, egykor itt harcoló honvéd – aki azóta is főszervezője és vezetője az emlékező ceremóniának – a gondolatot azonnal felvállaló néhai Sylvester Lajos, lapunk volt főmun­katársa, az itt harcoló bajtársak és le­származottjaik, csíkiak, háromszékiek és anyaországbeliek álltak az ügy mellé, hogy húsz évvel ezelőtt az elesett katonát szimbolizáló emlékműnél megtart­hassák az első főhajtást.
Az első főhajtásra is emlékezett a népes résztvevők gyűrűjében Szőts Dániel, név szerint sorolva mindazokat, akik nélkül ma aligha állhatna méltó emlék, aligha válhatott volna valóságos zarándokhellyé az Úz-völgyi temetőkert. Ahol immár több száz, „csatarendbe” állított egyforma fakereszt őrzi a világháborúkban itt elesettek emlékét, idén pedig a kőkereszt és a zászlórúd mellett külön kopjafát állítottak Kovács Béla néhány hete elhunyt egykori honvéd, Úz-völgyi sebesült (a kopját Balázs Antal faragta), és vitéz Hunyadi Sándor emlékére is.
Az idei megemlékezésen, az ökumenikus istentiszteleten, majd az azt követő műsoron a rendkívül nehéz útviszonyok ellenére is több százan vettek részt (Csíkszentmárton felől a völgyben épített törpeerőművek még nehezebbé tették a közlekedést, de a Dărmăneşti felől érkező háromszéki buszok is jócskán lekésték a déli kezdést), így valósággal megtelt a szépen gondozott te­metőkert emlé­kezőkkel. Az itt harcoló, még élő honvédek kö­zül ketten tudtak eljönni, Szőts Dániel és Bartha Mihály, s szokás szerint ők nyitották a rendkívül nagy számban koszorúzó szerve­zetek, hagyo­mány­őrző csoportok, intézmények és magánszemélyek sorát.
Antal Imre Gyimesfelsőlokról származó ópusztaszeri plébános prédikációjában a szent­leckében idézett Szent Pál levelére utalva hangsúlyozta: nem gyászolni jött a temetőkertbe, hanem derűs szívvel, mert imádkozhat azokért a fiatal székely katonákért, akik itt estek el, hogy az élet Ura befogadja az ő égi katonái közé. Történelmet írtak, s most rájuk emlékezve kérjük az ő közbenjárásukat, hogy mi is ki tudjunk állni igazunkért, meggyő­ződésünkért. A szabadság, amelyért küzdöttek a honvédek, immár valóság, de a szabadság nem azt jelenti, hogy azt teszem, amit akarok, hanem azt, hogy azt akarom, amit tehetek – fogalmazott a plébános. Bucsi Zsolt sepsiszentgyörgyi vártemplomi segédlelkész imájában leszögezte: ha mi csak emlékezni tudunk rájuk, de nem tudunk cselekedni, akkor hiábavaló volt az áldozatuk.
A rövid műsort a szentivánlaborfalvi férfikórus katonadalai nyitották, az Erdélyi Kuta­tócsoport Egyesület képviselője Wass Albert ver­sét szavalta, a csíkszentmártoni Poszogó fú­vószenekar pedig katonai indulókat adott elő.
A megemlékezés előtti hetekben minden évben egyre több fiatal táborozik az Úz-völgyében. Amint Vásárhelyi Gábor József, a több éve visszajáró Erdélyi Kutatócsoport Beszterce-Naszód megyében élő elnöke kérdésünkre elmondta: a mintegy 35 tagú csapat vállalta, hogy az elődök hagyatékát átörökítse az utókornak. Ezért itt, akár­csak egész Erdély területén, felkutatják és gondozzák a katonai sírokat, a folyamatosan bővülő adatbázisukat átadják a magyar honvédelmi minisztériumnak, a román hadisírgondozó irodának.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2013-08-28: Közélet - Farcádi Botond:

Mindenkire számítanak (Nagy menetelés az autonómiáért)

Kevésbé látványosan, de javában zajlik a Székely Nemzeti Tanács által október 27-re meghirdetett, A székelyek nagy menetelésének szervezése. A kezdeményezők az elmúlt időszakban felkeresték az összes település önkormányzatát a 45 kilométer hosszú, Kököstől Bereckig terjedő tiltakozó menetoszlop útvonalán. Az önkormányzati vezetők, lelkészek mindenütt támogatóan, sőt, lelkesedéssel viszonyultak a kezdeményezéshez – mondta a Háromszék érdeklődésére Izsák Balázs SZNT-elnök.
 
2013-08-28: Közélet - Iochom István:

Megkésett kátyúzás Kézdiszéken

Több felső-háromszéki polgármester-találkozón elhangzott: amint meglesz a foltozásra kiírt versenytárgyalás vég­e­redménye, elsőként a Kézdivásárhelyt Bálványosfürdővel össze­kötő megyei út kátyúzását kezdik el.