Még nincs egy éve, hogy a lécfalvi LEZA Egyesület megalakította a Nemere tánccsoportot. Mintegy harminchat kicsi és fiatal ropja a táncot, s máris első díjjal jöttek haza a Kovásznán megrendezett néptáncvetélkedőről. Alig egy hete pedig a horvát határ menti testvérfaluból, Zalamerenyéről érkeztek vissza.
– A tavasszal találkoztunk egy lécfalvi kultúresten, s öröm, hogy azóta is eredményesen működik a csoport – mondtuk Dénes Lászlónak, aki az egyesület hét tagjával együtt élteti a csoportot.
– Kicsi és nagy csoportunk is működik – mondta. – Azóta felléptünk egyszer Bitán, ahol Szász Tibor református tiszteletes nagy szeretettel fogadott. A kicsik lakodalmast, a nagyobbak néptánccsokrot mutattak be. Utána Kovásznán részt vettünk a Kovásznai forrás nevű országos néptáncfesztiválon: 17 csoport közül az első díjat hoztuk el. Lécfalván tartották meg ebben az évben a Kálvin-napok záróünnepségét, ahol a szülők és a jelenlevők megelégedésére ismét fellépett csoportunk. A táncszámok között Botos Katalin énekelt.
– Ebben az évben hívták meg önöket Zalamerenyére, hogy az ottani falunapon lépjenek fel székely tánccal.
– Jó szívvel tettünk eleget a meghívásnak, hiszen Ódor László, a zalakarosi polgármester egyesületünknek is tagja, s szeretettel fogadott régi barátunk, Horváth Zoltán ottani alpolgármester is. Ők állíttattak emlékkopját Lécfalván a református parókia előterében a két település barátságának tizedik évfordulóján, az egyesület pedig öt évvel ezelőtt egy kis székely kaput ajándékozott, amely ott díszeleg Zalamerenye főterén. Augusztus 17-én indultunk, tizenhatan tettük tiszteletünket: a LEZA Egyesület hét tagja és négy pár fiatal táncos, s mindvégig velünk tartott a képviselet vezetője, Szőcs Levente nagyborosnyói polgármester. Köszönettel gondolunk a községi önkormányzatra, mely fedezte utunk költségeit, s a vendégfogadóknak szánt ajándékokat is segítségükkel szereztük be. Mondanunk sem kell, hogy az ottaniak nagy szeretettel fogadtak. Szépen mutattak a fiatalok a székely népviseletben a szabadtéri istentiszteleten. Nagy sikert arattak a táncosok, s mert nagyon tetszett a közönségnek, este nyolckor még egyszer be kellett mutatni.
Dénes László egyesületi elnök és Sándor János alelnök elmondta: nagyon szeretnék tovább képezni-fejleszteni a csoportot. Szerencsének számított, hogy megismerték id. Oláh Mihály árkosi tánctanárt, tapasztalt koreográfust, aki szaktudással és türelemmel vállalta az együttes tanítását. Olyan távlati terveket is melengetnek, hogy idővel kialakítanak majd egy kisebb zenekart. A lécfalviak élvezték a merenyeiek magyaros vendégszeretetét. A találkozó után a táncosok megkoszorúzták néhai Deák László lécfalvi református lelkipásztornak a merenyei kultúrotthon előtti emlékparkban álló emlékkövét. A település jeles szülötte volt Egry József festőművész (1883–1951), akit a Balaton festőjeként tartanak számon. A vendégfogadók bemutatták a közvetlen környéket. Jártak Murakeresztúron, és meglátogatták a felújított plébániát, egy egész napot töltöttek a zalakarosi kiváló élményfürdőben, és ismerkedtek Nagykanizsa turisztikai látnivalóival.
Id. Oláh Mihály koreográfus elmondta, nagyon köti magát a székely táncokhoz.
– Ezért rendeztem a színpadra egy székely – szentgericei és korondi – kompozíciót. S mert hetente nagy lelkesedéssel próbálnak a táncosok, eredeti felcsíki táncot szándékszom betanítani a kicsiknek – ők a kedvenceim –, valamint A rossz feleség című balladát zenés témás táncként a 36 tagú együttesnek. Ez egy klasszikus ballada, témája: a táncolni szerető asszonyt hiába hívja haza lánya a férj betegágyához. Kodály Zoltán is feldolgozta a Székelyfonóban. Az erdélyi változatban a ballada a zárómomentumaiban csúcsosodik ki, amikor az asszony nem a meghalt férjet, hanem az elvesztett lepedőjét siratja. Más változatok szerint a lány azért hívja haza az anyját, mert kérők érkeztek a házhoz. A rossz feleség ballada az egész magyar nyelvterületen ismert. Minden változat sajátosan kétféle ritmusú részből tevődik össze. Az első rész lassú, szabad ritmusú, amelyet majd feszes táncdalritmus követ. Köszönettel tartozom az egyesületnek, a gyerekek és a fiatalok szüleinek, hogy lelkileg és anyagilag segítik a táncosok munkáját, osztoznak sikereikben. Ha ők kitartanak, én is vállalom az újabb táncok betanítását. Számomra nagy öröm, hogy az együttes fel fog lépni szülőfalumban az Árkosi Napokon szeptember elsején.
