Csak nagy munkára érdemes vállalkozni, vallja Pomogáts Béla, s nála hit és cselekedet elválaszthatatlan: így született/születik a Magyar irodalom Erdélyben című irodalomtörténeti munka, immár végéhez közeledvén. Ez csak egy változat, nem örök időkre szóló, nem „definitív munka”, ahogyan a tegnapi előadásán Pomogáts Béla hangoztatta, bár miként nem igyekeznek más irodalomtörténészek megírni az Erdélyben született magyar irodalom történetét, jó ideig „a Pomogáts” lesz kézikönyve és eligazítója az irodalom iránt egyre kisebb számban érdeklődőknek. Holott a magyarság számára az irodalom létkérdés, „ha nincs magyar irodalom, nincs magyar nemzet” – ugyancsak Pomogáts Bélától származó észrevétel, ráadásul nem alaptalan.
Pomogáts Béla érdeklődése az erdélyi magyar irodalom iránt még egyetemista korából ered, szakdolgozatát Kuncz Aladárról írta, aztán a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársaként „volt ideje dolgozni”: több mint száz kötetének közel fele erdélyi írókról, irodalomról szól. Nagy lélegzetű munkájához a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére fogott hozzá, az 1918–1944-es időszakról szóló első kötet 2008-ban, az 1945–1968-as éveket átölelő második kötet 2009-ben, az 1968–1989-es esztendőké 2011-ben jelent meg, a legkényesebb fejezeten, napjaink irodalomtörténetének megírásán most dolgozik, a zárókötet várhatóan jövő tavasszal jelenik meg.
Pomogáts Béla szerint az irodalom történetéről nem lehet definitív könyvet írni, szükséges időről időre újrafogalmazni a változó nézőpontok, értékrendek szerint, hiszen az irodalom nem egzakt tudomány. Ezért is biztatta-biztatja az irodalomtörténészeket, írják meg minél többen az erdélyi magyar irodalom történetét, de mert választ felhívására nem kapott, neki magának kellett hozzáfognia. Azon túl, hogy csak nagy dolgokra érdemes vállalkozni, azt is vallja, mindenki végezze el munkáját, az erőt és hitet is ad, és talán valamit le is tud tenni a nemzet asztalára. A nemzetére, mely létének keretét a magyar irodalom adja, „a magyarság Trianon után elsüllyedt volna a történelemben, ha nem olyan erős irodalmunk, és ebben fontos szerepe volt az erdélyi magyar irodalomnak” – fogalmazta meg Pomogáts. Aki szerint a magyar irodalom egységes, nincs külön erdélyi irodalom, vannak ugyan hagyományai, intézményei, szellemisége, de része az egyetemes magyar irodalomnak. Kézikönyvnek szánt irodalomtörténeti alkotásáról pedig úgy nyilatkozott: nem törekszik kánont adni („a kanonizációs cirkusz hülyeség”), tudja, az irodalom megítélésébe „erősen belejátszanak szubjektív tényezők”, de munkájában a rokon- és ellenszenveket egyaránt igyekszik kikerülni.
Egyfajta példájaként is irodalomtörténeti megközelítésének, Pomogáts Béla a tegnapi közönségtalálkozó második felében Czegő Zoltán újabb történelmi regényének bemutatására is vállalkozott. A Néma lovak című kötetről elmondta, történelmi látomása, a szerkezetében kibontakozó harmónia és diszharmónia meg nyelvének eredetisége és erdélyisége nyűgözte le. Pomogáts korábbi felvetéseit folytatandó Czegő Zoltán kifejtette, soha ilyen tragikus nem volt az erdélyi magyarság sorsa, mint Trianon után, ami történt az elmúlt közel száz esztendőben, „már szinte a ravatalunk”. Ezért is választotta regénye időpontjául az erdélyi fejedelemség végkorszakát: „hogy megmutassam, hova vezet a széthúzás”.
.jpg)
