Ha a fiam felkönyököl a tájban
Ha a fiam felkönyököl a tájban,
És azt mondja, hogy honpolgár vagyok,
Ti akkor is ott lesztek, ordasok?
Köröztök majd körötte vicsorogva,
Zónákra osztjátok lakóterét,
S azt mondjátok, lehozható az ég?
Befutjátok-e a lovaitokkal,
Betyárok és rablók és tolvajok,
Amint kimondja: honpolgár vagyok?
Meglátjátok-e a fiam húsában,
Amit én látok, a tiszta viaszt,
És meddig hagyjátok, hogy lássam azt,
Amiről a szenny lepattan, a hőre
Olvadékony lesz és formálható?
Rájöttök-e, ti betyár, ti csaló?
Elmondjátok-e, hogy jó apja voltam,
Vagy legalább megpróbálta a jót?
Vagy épp a jó lesz a jelszavatok,
Amivel őt leválasztjátok rólam?
(Köztársaság, részlet – 2012)
