Ma, január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be Himnusz című versét, az egész ország a Magyar Kultúra Napját ünnepli. Azaz: ha lenne ország.
Így nyolc országban ünneplik a Magyar Kultúra Napját — sajnos, kevesen — e szomorú ténymegállapítással nyitotta meg Kiss Jenő, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartott tegnap délutáni sepsiszentgyörgyi ünnepséget. Ám nem gyászolni gyűltünk össze, hála Istennek, szép számban — folytatta —, ha száz esztendeje a Nyugat kulturális forradalmat tudott csinálni, úgy a ma értelmiségije is megválthatja a világot.
Megválthatja azt a kicsinykét, melyben élnie adatott — és erre mi sem jobb példa, mint az altorjai Apor-kastély története. Ezt már Benczédi Sándor műépítész, elkötelezett műemlékvédő vázolta. Az Apor-kastélyt az 1990-es évek elején kapta vissza a család, s mikor 1994-ben engedélyt kértek javítására, a szakemberek — kik szóbeli közlés alapján sejtették, falfestményeknek kell ott lenniük — szúrópróbaszerűen megkaparták a falakat. És nagy csodák jöttek elő, mint már bebizonyosodott, a Kárpát-medence legépebben, legnagyobb mennyiségben megmaradt reneszánsz falképe. Ám amekkora nagy öröm volt felfedezése, épp akkora nehézséggé lett feltárása. Előbb évekig kellett várni, míg különféle pénzforrásokhoz jutottak: a magyar államnak kellett abba a konjunkturális helyzetbe jutnia, hogy határain túli műemlékvédelmi munkálatokat támogathasson, majd egy angol alapítvány pályázata. Mert a falképek kutatása és főként mentése iszonyúan sokba kerül — a műemlékvédelem pedig a magára hagyatottság érzését adja, nem csak a pénz, de a társadalmi igény hiányának okán is. A feltárás nehézkes munkamenetéből Tüzes István restaurátor adott ízelítőt, a több vakolat- és mészréteg alól igen körülményes elővarázsolni az egykori reneszánsz falképeket — s olykor a szó legszorosabb értelmében is varázsolni kell, parányi lehullott festékdarabkákat visszailleszteni a helyükre például. És a munka korántsem ért a végéhez, még jó néhány falrészen nem sikerült feltárni a festményeket. Pillanatnyilag azonban nincs anyagi fedezet a munkálatok folytatására. Ráadásul Romániában a törvény szerint magántulajdonban levő műemlék állami támogatást nem kaphat — könnyen meglehet, a történelem megismétli önmagát, s miként a falfestmények 14 évvel ezelőtti felfedezése után hat esztendőnyit kellett várni a feltárás elkezdéséig, úgy most is évekbe telhet, míg a munkát folytatni tudják.
De ünnepelni szomorú szívvel nem lehet, hát a vigasságról a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes tagjai (képünk) gondoskodtak, Mátyás, az igazságos? címmel táncos vígjátékot adva elő — szintúgy reneszánsz stílusban, elvégre ma kezdődik a Reneszánsz Év.
