Önök látják ezt a nagy gazdasági csodát, ami a nyakunkon van, és amiről itt nekünk regélnek? Én sem. Csak azt tudom, hogy elment az országból úgy három és fél milliónyi ember, aki hazaküld évente hat és fél milliárd eurót. A munkaerőnkön kívül egyebet alig exportálunk. Esetleg egy-egy kiskorú bűnözőt. De sajnos, azt is visszaküldik.
Így külkereskedelmi mérleghiányunk húsz százalék. Az építkezéseken kívül egyéb nemigen megy ebben az országban. Közben arról mesélnek az okosak, hogy milyen nagy gazdasági fellendülés van. Vajon hol? A termelés nem a munkatermelékenység miatt növekszik, hanem azért, mert mindenki drágít, amit lehet. Úgy nő az egy főre eső nemzeti bruttó össztermék, mint az egy főre eső autópálya hossza. Most még csak fejenként egy centiméter, de ha Románia lakossága felére csökken, akkor már két centiméter lesz anélkül, hogy egy centit is átadnának a forgalomnak. De ami van, az is sok nekünk. Nem csak autók közlekednek rajta a ködben, hanem a juhok is. Meg a marhák. Akik nem veszik figyelembe a figyelmeztető jelzéseket, és egymásba szaladnak. De egyéb is nő nálunk, mintha húznák. Például a bérek. Mert ha nem, akkor az alkalmazottak sztrájkolnak, mint a tízezer forgatókönyvíró Amerikában. És abban semmi haszon. Az írósztrájk miatt az Arany glóbuszokat nem adták át, s ez 100 millió dollár kárt okozott Los Angelesnek, és egy milliárdot a filmiparnak. Én viszont abban reménykedem, hogy a gyengébbek kiesnek, és kevesebb bunkó amerikai filmet fogunk látni. Nőnek a nyugdíjak is. Mert különben a nyugdíjasok elégedetlenkednek, mint a németek a Nokia gyár nemeszsuki telepítése miatt. Ha ők Nokia telefont akarnak gyártani, jöjjenek Kolozsvárra. Tőlünk is mentek elegen Németországba. No, de a nagy nyugdíj- meg fizetésemelések után, hónap végén még nem lesz több pénze nálunk a földi halandónak. Megoldást viszont mindenre lehet találni. Egyik nagyvárosunkban nincs meleg víz, mert a lakók nem fizették. A polgárok a fűtőtestekből engedik ki a meleg vizet, s abban fürdenek. Mert találékonyak vagyunk ám! De hogy ne legyen csendes évünk most sem, azzal riogatnak, hogy 2008-ban minden drágulni fog. Mintha mostanig is nem drágult volna mindig minden. Meg lehet magyarázni: emelkedik a dollár meg az euró, és kész. Érdekes, hogy mikor esett a valutaárfolyam, akkor az árak nem zuhantak, mint a repülőgépek. Viszont azalatt az exporttermelés szépen tönkrement. Sőt, a belföldi piacra szánt termelés is alaposan visszaesett. De nem baj, mert mindet be lehet hozni, mind a madárinfluenzát. Importáljuk — többek között — a húst, tejet, tojást, cukrot. A mezőkön meg még mindig fagyoskodnak a hatalmas cukorrépahalmok. Elméletileg lehet abból még cukor. És cukor, az kell. Mert nálunk — ahogy a közmondás tartja — cukor az élet, csak szopni kell!
