Ojtozt szinte telepnek, munkástelepnek, kolóniának lehetne nevezni falu helyett. Nincs itt mezőgazdasági terület, jelentős marha- és juhállomány. A deszkagyári fizetés, az időszakos erdőkitermelés némi hozadéka, az idősebbek nyugdíja az, ami a mindennapi élet megtartója ezen a négyszáz lelket számláló településen, no meg az út menti kereskedelem, pontosabban a háziipar, mert ritka az a kapu, amely előtt ne sütnék a kürtőskalácsot és ne árulnák a házikenyeret. Takaréklángon a telep élete, közel tíz fiatal kényszerült külföldi munkavállalásra.
A nemzetközi műút kanyarjából már látni a Toro Impex cég által működtetett fűrésztelep magas kéményét. Inkább gőz az, ami hófehéren száll a levegőbe, mintsem füst, gőzölt bükkfa deszkával megrakott kocsik szállítják innen az anyagot külföldre. A vállalkozás 220 helybeli, lemhényi és környékbeli személynek biztosítja a megélhetést – tudtuk meg Páll Andor igazgatótól –, a munkások a fizetés mellett szociális juttatásban is részesülnek. Dimény Zoltán berecki polgármester segítségével telekkönyveztették a telepen lakó jelenlegi tulajdonosok által megvásárolt munkáslakásokat, lakásrészeket és a hozzá tartozó, zöldségeskertként használt telekrészeket. Kicserélték a villanyhálózatot, munkásboltot működtet a gyár a telepen, a rászorultakat tüzelőanyaggal segíti. Látogatásunk idején erőgép dolgozott a telep felé tartó kavicsozott út feljavításán a cég költségén. Ritka az a hely ebben a megyében, ahol ilyen sikeresen magánosítottak volna egy ipari egységet, mint itt. A 92 éves Tuzson József nosztalgiával gondol az ott eltöltött több mint harminc munkás esztendejére. Tősgyökeres ojtozi, s mint elmondta, a bécsi döntés után alapította a gyárat egy zsidó fakereskedő, és Danubius volt a részvénytársaság neve.
Ojtoz mai életéről és a mindennapi kérdésekről Kosztarab Elemér megbízott falufelelőssel beszélgettünk.
– Van itt éppen elég tennivaló – mondta. – Jelen pillanatban befejeződött a kultúrotthon épületének belső felújítása. Új kerítést állítottunk az épület elejébe. Az anyagot a Toro Impex adományozta, a kivitelezés az én munkám, a költségeket a berecki önkormányzat állta önerőből. Még a tél beállta előtt valamilyen tartósítószerrel akarjuk bekenni. Az udvart elsimíttattuk, oda lábteniszpályát és játszóteret akar készíteni a községvezetés. Jövőre maradna az épület külső tatarozása. Az már nem akkora gond, hiszen kaszárnya volt, nem kell levakolni, mert szép fenyő gömbfákból építették még az utolsó világháború előtt.
Az épület egyike azoknak a honvédlaktanyáknak, amelyeket 1942-ben emelt boronafából a magyar királyi 24-es határvadász zászlóalj és erődszázad.
A falufelelős elmondta: a közösségi összejövetelek mellett helyi rendezvényeknek is helyet ad a kultúrotthon. Lenne annyi fiatal Ojtozban, hogy színdarabot, éneket, táncot is tanulhatna, de sajnos, pillanatnyilag nincs a telepen, aki a tanítást fel tudná vállalni. A jövő héten megkezdődik a főút északi oldalán a gyalogjáró építése az iskolától fel egészen a gyár felé leágazó útig – folytatta a falufelelős. Önerőből és a helybeli munkásokkal végzik. A laktanyaépületek régebb közösségi célt is szolgáltak. Működött ott orvosi rendelő és postahivatal is. A posta megszűnt, de a helybelieknek az volna az óhaja, bár hetente egy alkalommal szálljon ki a családorvos, hogy a nehezen mozgók jussanak orvosi ellátáshoz. Az épületsor végében a telep iskolája. Amint a berecki központi Comenius Általános Iskola igazgatójától, Ferenczi Lászlótól megtudtuk, a kis intézmény két összevont magyar és egy összevont román osztállyal működik. A magyar anyanyelvű felsős tanulókat a sulibusz szállítja a berecki iskolába. Az óvodai csoport ugyan vegyes – mondta –, magyar és román anyanyelvű, de a magyar kisgyerekek oktatásával-nevelésével nincs gond, mert az óvónő mindkét nyelvet beszéli.
Az ojtoziak zömében római katolikus vallásúak. Most fejezték be a templom belső felújítását, s a közelében álló egykori paplak egy részét átalakították, most ravatalozó. Ojtoztelep a maga vegyes eredetű híveivel filiaként a kézdimartonosi anyaegyházhoz tartozik. Boros László plébános nagy felelősségtudattal javíttatja a műemlék jellegű ojtozi templomot. A berecki önkormányzat, Dimény Zoltán polgármester és a Toro Impex Kft. igazgatója, Páll Andor gondoskodott arról, hogy új székely emlékkapu és díszes kerítés kerüljön a templom elé, melynek udvarán áll a Soproni honvédemlékmű és a Törött kapu a két világháború emlékére, hiszen ez a hely mindkét világégés idején a hadak felvonulási területe volt, véráztatta színtér. A székely emlékkapu Farkas Róbert martonosi népművész munkája, amelyet Ojtoz címere és a jeruzsálemi címer díszít. A szépen felújított templombelsőt Bajka András gondnok szívessége révén tekinthettük meg. Külső javítása bizonyára már jövő esztendőre marad – mondta. Reméljük, hogy az épület homlokára visszaírják a bibliai idézetet: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek – mely találó üzenet lehet a kelet felől Erdély földjére érkezőknek, akik itt találkoznak első alkalommal magyar emlékekkel.
Érdemes volna azon gondolkodnia a községvezetésnek, a telepi közösségnek, hogy Ojtozt Bereckkel együtt bevonják az idegenforgalom vérkeringésébe. A már felsorolt emlékek, az Ojtozi-szoros rendkívül érdekes története, a Rákóczi-vár feltárt romjai, a Pipáló barlangok, a Hármashalom még álló építménye és a jó hatású egykori ojtozi büdösvíz, mint kiváló gyógyvíz, erre alkalmas lenne. Afelől nincsenek kétségeink, hogy Ojtoz már említett két gyámolítója, a községvezetés és a deszkagyár tulajdonos-igazgatója nem tudná újra a felszínre hozni a mélyből soha el nem tűnő gyógyvizet.
