Lehet azon vitatkozni, hogy egy Kolozsvár vagy Bukarest méretű városban 6–10 ezer tüntető sok vagy kevés, de az vitathatatlan, hogy az elmúlt évek Romániájában ilyen mértékű civil megmozdulás nem volt. Még a válság kezdetén, a Boc-kormány brutális megszorításainak idején sem gyűltek össze ennél sokkal többen tiltakozni, pedig a hatalom intézkedései akkor közvetlenül és azonnal érintették a lakosságot. Ráadásul akkor szakszervezeti föderációk, ellenzéki pártok mozgósították híveiket, a kormánnyal szemben álló médiatrösztök toborozták a résztvevőket – most pedig jóformán szervezők sem voltak, néhány zöld egyesület és magánszemély többnyire közösségi portálokon kezdeményezte a megmozdulásokat. Melyek­hez feltűnően sok fiatal, diák, művész, értelmiségi csatlakozott, és melyekbe így az eltökéltség mellett jó adag kreativitást, iróniát kevertek, kifigurázva a teljes politikai elitet, rávilágítva a hatalmon levők hazudozására, a felelősséghárításra – mindarra, ami oly­annyira jellemzi a bukaresti politizálást.
Alaposan feladták a leckét a kormányzóknak felelősségtudatból, civil öntudatból, demokratikus magatartásból, civilizált megnyilvánulásból – érthető hát, hogy meghátrálni látszik a hatalom, tegnap már az államfői székre pályázó Crin Antonescu előbb a maga, majd a liberálisok nevében közölte, hogy nem támogatják a ciántechnológiás aranykitermelést, ezek után pedig a némiképp faképnél hagyott Victor Ponta miniszterelnök kényszerült visszavonulót fújni.
Persze, pezsgőt bontani korai lenne, hisz láthatjuk, a kormány képviselői naponta változtatják álláspontjukat, de az mindenképpen reményre ad okot, akár közösségi jogainkért folytatott harcaink perspektívájában is, hogy ha kellően erős az utca hangja, a Victoria-palotában is kény­telenek figyelni rá.