A sepsiszentgyörgyi Park vendéglő előtt kiállított míves használati és dísztárgyak – egy óriási magyar korona, csillár, cégér, gyertyatartó, éles szalonnázó kés, díszes fejsze, kisplasztika, üstös állvány, törékenynek látszó rózsaszál – nyújtottak ízelítőt abból, hogy mi mindent lehet kikalapálni a tüzes vasból. Mindezek álmélkodásra késztették az érdeklődőket, az igazi látvány és hangulat azonban a szabadtéri műhelyekben várta a látogatót, ahol felváltva ütötték a vasat a meghívott környékbeli, magyarországi és lengyelországi mesterek.
A bemutatóra túlnyomórészt férfiak voltak kíváncsiak, de nők és gyermekek is ottragadtak, hiszen nemcsak a szik­rák röpködtek, hanem a tréfák is, amíg a vas a tűzben forrósodott. S mikor onnan kikerült, muzsikált az üllőn a kalapács, mester és segédje egy-egy szemöldökrándítással igazodott egymáshoz. A nagykereskedésből vásárolt szabványrúd pedig lassan egyedi formát öltött...
A rendezvényt egy évvel ezelőtt gondolta ki Nagy György olaszteleki kovács több magyarországi találkozó után, hogy itthon is népszerűsítse a valódi kovácsoltvasat, amit nem csupán az különböztet meg a „kovácsoltvas jellegű” munkáktól, hogy tűzben készült, hanem az is, hogy szív és lélek van benne. Ezt minden jelenlevő kiemelte, de érződött azon a figyelmen is, ahogy a szombat délelőtti előadásokat végighallgatták, illetve megbeszélték. Az ünnepi, de oldott hangvételű megnyitó után Szőcsné Gazda Enikő muzeológus a székelyföldi kovácsmesterek ha­gyatékát ismertette – nagyvonalakban, mert ez egy feldolgozatlan terület –, a magyarországi Vajna László a szakma jelenlegi helyzetéről beszélt – nehéz az utánpótlásképzés, de legalább létezik szakmai testület és segítő szándék a kor­mány részéről –, Damokos Csaba képzőművész pedig új formák keresésére biztatott, hiszen „akkor tudunk tovább­lépni, ha saját korunkat is hozzáadjuk” elődeink örökségéhez. Végül Márton László gyergyószentmiklósi gépészmérnök mutatta be Kós Károly, a művészi kovácsoltvas formatervezője címmel tavaly megjelent könyvét, amelynek maradék példányai rögtön el is fogytak. Az előadások végén élénk eszmecsere alakult ki a stílusokról, fele­lősségről, minőségről, az építészek és a megrendelők hatásáról, illetve hiányáról.
A tizenkét magyarországi, öt lengyelországi, egy felvidéki és öt székelyföldi kovácsművész vasárnap a Székely Nemzeti Múzeumba látogatott el – ahová Nagy György készítette a Kós által tervezett lámpákat, kilincseket, lépcsőkorlátot –, majd újabb szabadtéri bemutatóval és vásárral zárult a résztvevők és nézelődők szerint egyaránt sikeres kovácstalálkozó.