Tucatnyi követőre talált a napokban Zalánpatakon a településre gyakran visszatérő brit trónörökös személyes kezdeményezése. A Károly herceg védnökségével alapított, Romániában évek óta tevékenykedő nemzetközi szervezet Verespatak, Máramaros és a szászok lakta vidék után Háromszéken is elindította a hagyományos mesterségek felélesztését és a helyi építészeti örökség megóvását célzó képzését. S bár az intenzív tanfolyam fogadtatása okán felmerült némi kétség a lebonyolításban oroszlánrészt vállaló Kálnoky Tibor grófban, a helyiek – főként a fiatalok – által tanúsított érdeklődés igazolja, a környék lakossága tudatában van a táj értékeinek, a most képzett mesterembereknek pedig annak továbbörökítésében jut igen fontos szerep. A jobbára gyakorlati képzést egy törékeny, de annál lelkesebb, elszánt hölgy, valamint egy fél évszázadnyi nemzetközi tapasztalatot szerzett, vérbeli mester vezette.
Helyi adottságok
Málnásfürdő irányából vízmosta, részben kavicsozott úton araszolva érkezünk a völgy rejtette Zalánpatakra, ahol a walesi herceget is fogadó épületegyüttestől nem messze védőruházatban tevékenykedő férfiakra leszünk figyelmesek. Állványon dolgoznak egy régi ház előtt, a sok munkás közt azonban nem lehet nem észrevenni az esőköpenybe bújt Aura Woodward projektfelelőst. Az Intbau romániai származású vezérigazgatója mosolyogva siet elénk, s szinte kérdés nélkül újságolja: tizenketten csatlakoztak terveik megvalósításához.
– Ez a falu egyik legrégebbi háza, hagyományos módon, kő és fa felhasználásával építették, a bontáskor cementtel egyáltalán nem találkoztunk. A restaurálás előtt megtisztítottuk a homlokzatot, eltávolítottuk a régi vakolatot, most pedig azt tanulják – még a tapasztalt mesterek is –, hogyan újítsák fel természetes anyagokkal a régi építményeket. Homokot, meszet, vizet használunk, s nem messze a falutól találtuk azt az általunk gyakran használt anyagot, amit mi sárga földnek nevezünk – sorolja.
Az már az öreg ház udvarán derül ki, hogy nem agyagról van szó. – Ez a sárga föld az általunk Erdélyben találtak közül az egyik legjobb, kiváló minőségű, aranyos fényű, a homok és a mész tulajdonságaival egyaránt rendelkezik – jegyzi meg Aura. – Ez azt jelenti, spórolhatunk a kiadásokon, hiszen kevesebb mésszel és homokkal kell dolgoznunk, nem kerül pénzbe sem, ingyen elérhető a helyiek számára.
Az Intbau alapítvány 2005 óta tevékenykedik Romániában, jobbára az egykoron szászok lakta vidéken, ahol a képzések során gyakran jut szerephez a sárga föld, a szakemberek tapasztalata szerint a középkori váraknál nagy mennyiségben használatos építőanyag volt, főként a külső falakban lelhető fel. – Megfigyeltük, hogy ott, ahol hagyományos házak készültek, a közelben ez az anyag is megtalálható, így mindig megkeressük. A felújítások kezdetén próbáljuk megérteni, megfejteni az épületet, megvizsgáljuk, miből épült – avat be a részletekbe a szervezet felelőse. – Egyrészt azért próbálunk tenni, hogy ezeket a szép építészeti hagyományokat megőrizzük, tovább örökítsük. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy egészséges házakat építünk, és éppen ilyen ez a régi, zalánpataki ház is. Hogy mi a titka? A hagyományos anyagokból készült vakolat esőben magába szívja a nedvességet, ha süt a nap, kiengedi. Cement használatával az épület nem lélegezne, az első repedéskor beszivárgó víz pedig nem is tudna távozni, így a nedvesség hatására tönkremegy – magyarázza Aura Woodward. Emlékeztet továbbá, hogy a hagyományos építészet a helyi adottságokra alapoz, itt például sok a kő és a fa, a szász vidéken azonban több követ és téglát használtak. És éppen az teszi hosszú életűvé, egészségessé ezeket az építményeket, hogy az adott térségben fellelhető anyagokból készültek.
Egy ház története
Miközben a szakember Zalánpatak csodálatos építészeti örökségét méltatja, az öreg ház kapuja előtt három idős férfi figyeli a munkát, a hozzájuk csatlakozó Kálnoky gróffal kedélyesen osztják meg észrevételeiket.
– Másképp fog kinézni, de hamarébb kalapot kellett volna tenni, a tetőt megcsinálni, hogy ha jön az eső, ne ázzon el. Mert ez a vakolat, hamarébb lemállik – válaszolja kérdésemre az egyik férfi. – A tető, az a legfontosabb – erősít rá falusfele. Kétkedve fogadják értesülésemet, miszerint a szükséges tennivalókat a gróf alapítványa végzi el. Aura Woodward azonban úgy vélte, szerkezete viszonylag jó állapotban megmaradt, kisebb javítanivaló akad, és néhány cserepet is helyére kell tenni, újabbra cserélni, így megelőzhető az omlásveszély is.
Közben találgatják a ház korát, a tanakodást végül egy kalapos öregúr szakítja félbe. – Számítsátok meg, édesapám ebben a házban született, én most nyolcvanéves vagyok, s a ház már jóval azelőtt állt. Aki most benne lakik, az 1920-as években született, Rózsika néni, apámnak rokonság – mondja Préda Vince. – Aki pedig a házat építette, nagyapámmal, Préda Istvánnal testvér volt, így lehet, több mint kétszáz éves. Odafenn, amit megvett a gróf úr, az mind az ő területe volt.
Aki ért a kövek nyelvén
A nemrégiben hetvenedik életévébe lépő Henry Rumbold immár 55 éve tevékenykedik a restaurálásban. Értékmentő munkásságáért tíz évvel ezelőtt az angol királynőtől elismerést is kapott, Romániában 12 éve dolgozik.
– Hogyan fogadták egy idegen országból érkező meglátásait, képzési módszereit a helybeliek, nem zárkóztak el a javaslataiktól arra vonatkozóan, hogyan építsék újra régi házaikat? – szegezem a kérdést az ebédre indulók közül kiváló, a zalánpatakiak által professzorként szólított mesternek.
– Nézze, én magam is nagyon furcsa ember vagyok. Nem kész tervekkel jöttem, az első dolgom ezért az volt, hogy leüljek és elbeszélgessek azokkal, akiket képezni fogok. Arra kértem, mondják el, ők hogyan végeznék el ezt a munkát, majd én is elmondtam saját verziómat, megvitattuk, és a legjobb javaslatokat összegeztük. Félúton találkoztunk, hogy képletesen fogalmazzak – válaszolta. – Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy olyan anyagot használunk a munka során, ami természetes, és helyben megtalálható. Úgy érzem, elfogadták tanácsomat, és tetszik, amit tanultak. Boldogulok az emberekkel, soha sem rontok a házba azzal a kijelentéssel, hogy az én módszerem a legjobb. Ez nem így működik.
Rumbold mester szerint az erdélyi falvak házai hasonlóak, kő az egyik alapanyaguk, bevallása szerint őt pedig minden vonzza, érdekli, ami kőből épül. Rámutatott: lényeges ráébreszteni a helyieket az időszakos karbantartások fontosságára, s amennyiben elsajátítják az ehhez szükséges ismereteket, képesek lesznek épületeiket megmenteni, tájjellegüket és értéküket is megőrizni. Ugyanakkor a sárga föld néven emlegetett „föld-habarcs” tulajdonságaival is megismertette a háromszékieket, mint mondja, ezzel akár házat is építhetünk, ő korábbi munkálatainál sikeresen használta mészhez, homokhoz és téglaporhoz elegyítve. A falak azóta is állnak, az anyag a helyén van, tehát fontos a jó alapozás – összegez meggyőződéssel.
A jól megérdemelt ebéd előtt csatlakozik a szemlélődő idősekhez egy zalánpataki fiatalember is, aki szándékai szerint a tanfolyamon tanultakat a család javára kamatoztatná.
– Zalánpatak mindig is önellátó volt, amit egyszer tudtak, a helyiek maguk végezték el. Ebből kiindulva gondoltam arra, élek a lehetőséggel, elsajátítom ezt a technikát, így a nagytatám régi házát majd fel tudom javítani – avat be elképzeléseibe Préda Barna. A 22 éves egyetemista elmondta: bár kissé furcsa, hogy Angliából jött mester képezi őket, de nyíltan fogadták a helyiek. – Ez tulajdonképpen egy jó kezdeményezés, örültünk neki, nekem nagyon tetszett, amit eddig csináltunk.
Miközben megosztotta terveit, és mély tisztelettel beszélt az erdélyi magyar és szász közösségről, örökségükről, Aura Woodward számtalanszor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Zalánpatakon még tevékeny közösség él, bár itt is kiveszőben a hagyományos mesterségek.
– Megadni a szükséges készségeket és anyagokat: ez a célunk, azt pedig nyilvános bemutatón bizonyítjuk be, hogy a hagyományos módszer tulajdonképpen költségkímélő is. Bízom benne, hogy a tanultakat régi ingatlanok felújításakor sikeresen hasznosíthatják a résztvevők. Úgy vélem, Kálnoky gróf zalánpataki épületegyüttese jó példája annak, mit jelent és mit eredményezhet a tradíciókon alapuló restaurálás. Remélem, hogy mások is kedvet kapnak az értékőrzéshez, és az önkormányzat is pártolja majd ezt – jegyezte meg.
A közösséget szolgáló projekt a gyakorlati ismeretek elsajátításán túl bepillantást nyújt a hagyományos építészet világába hagyományos munkamódszerekkel és szerszámokkal. Utóbbiakkal egyébként a tanfolyam végén megajándékozzák a résztvevőket.
– Gond, hogy bizonyos célszerszámokat nem is találunk meg Romániában. Ezek hasznosságáról a csapat a homlokzat megtisztításakor meggyőződhetett, hiszen a munkát egyetlen nap alatt, könnyedén elvégezték – mutatott rá az Intbau vezérigazgatója.
Értékmentés
– Egy ilyen kurzusnak két vetülete van. Lényeges, hogy olyan fiatalokat képesítsünk, akik majd a közösség rendelkezésére állnak. Ha valaki megújítaná házát, akkor a falu mestereit hívja, ahogyan tették azt évszázadokkal ezelőtt is – ecseteli a képzés hozadéka kapcsán Kálnoky Tibor. – Ilyenkor a résztvevők készségeire is fény derül, felfigyelünk azokra, kik lelkesen teszik a dolgukat. Így nem kizárt az sem, következő terveink kivitelezésében tudásukat hasznosíthatják. Zalánpatakon néhány házunk, csűr is felújításra vár, és szándékaink szerint visszaállítanánk azok eredeti funkcióját, nem feltétlenül csak vendéglátásban hasznosítanánk. S bár a saját embereim is kétkedve fogadták a képzés ötletét, végül beálltak a sorba, és azt látom, titokban tanulnak. Az már kellemes meglepetés volt, hogy végül Zalánpatakról nyolcan jelentkeztek, és jobbára fiatalok.
– Amit a kis közösségek tagjaival próbálunk megvalósítani, az tulajdonképpen nem más, mint elméjükben lerombolni az adott épületet, majd újjáépíteni azt. Ha ez sikerül, megértik annak összetételét, struktúráját, ráéreznek arra, milyen anyagokkal és szerszámokkal kell a restaurálást megejteni ma, hogy az épület a jövőben is fennmaradjon – vélekedett Aura Woodward, aki kétféle rombolással találkozott. – A külföldről hazatérők felépítenek egy olasz vagy spanyol stílusú villát egy 1500-as évekbeli faluban; aki pedig nem rendelkezik anyagiakkal másként rombol, nem figyel a ház karbantartására, így az előbb-utóbb az enyészeté lesz. Szép, egészséges hajlékokról van szó, de törődést, javítást igényelnek, egyébként két évtized alatt menthetetlenül elvesznek. Erre a térségre ez nem jellemző, itt nem olyan nagy a gond, mint például a szászok lakta vidéken, ahol falvak dőltek össze. Itt még létezik a hagyományokat őrző közösség.
*
Látogatásunk végén derült ki, a fiatal hölgynek nem szakmája ugyan az építészet – jogot, újságírást tanult –, de mosolyogva nyomatékosította, tulajdonképpen a vérében van az.
– Szervezetünk egyik alapelve, hogy az építészeknek nem szabad elszakadniuk a realitástól, sem a világtól, melyben emberek élnek. Élhető épületeket kell tervezniük, ahol jól, egészségesen tölthetjük mindennapjainkat. Meggyőződésem, hogy a brit trónörökös sem véletlenül választotta ezt a vidéket, hiszen ő maga évtizedek óta a hagyományos építészet és mezőgazdaság elhivatott szószólója. Ha ezeket az értékeket a helyiek felismerik, idővel szemléletük is megváltozik, s ezzel együtt a település egésze is másként fest majd – magyarázza, rávilágítva: épületeink valójában történelmünk, életutunk tanúi.
