A raktáráruházakban ugyanis olcsóbbak a füzetek, és hiába állítják a már sokat látott belvárosi kereskedők, hogy azok még karácsony előtt szétszakadnak, ha a többség­nek ennyire futja. S akkor már a tolltartót, miegymást is beteszik a kosárba a mindennapi mellé, arra ugyanis nagyon kevés szülőnek van ideje, energiája, hogy min­dent lejárjon és felírjon, így válassza ki az árban és minőségben legmegfelelőbb terméket. Pedig előfordul, hogy ugyanaz a táska egy sarokkal odébb 23 lejjel olcsóbb, és a 2–3 lejes különbségek is számítanak, az összeadásnál az 50 lejt is elérhetik. És bizony nem ritka, hogy két húszlejes tolltartó kifizetése is gond.
  Akinek csak füzetet és írószert kell pótolnia, az megúszhatja gyermekenként 50 lej alatt a tanévkezdési kiadásokat, de még a százlejes számla sem jelenti azt, hogy minden megvan. Ennél többre azonban alig-alig vásárolnak – az eladók mondják ugyan, hogy a 30 lejes táska még a tanév végéig sem tart ki, mégis tíz­szer annyi fogy belőle, mint az erősebb, de drágább társából. Mert kell még venni mindenféle mást is: a kicsiknek színes ceruzát, papírt, gyurmát, kreativitás-fejlesztő ezt meg azt, a nagyobbaknak tollat, mértanfelszerelést, atlaszt, szótárat, munkafüzetet – igaz, ezt majd később, tanév közben kérik –, irattartót s meg­annyi egyéb kelléket a radír és a ceruzahegyező mellé. Ilyenkor többnyire egy „iskolába járó” cipő is égetően szükségessé válik, hiszen a tavalyi vagy szétszakadt, vagy kinőtte már az a diák, de ugyanúgy pótolni kell a tornacipőt, röviddé vált tornanadrágot, s ezek használtan, illetve dömpingáron is több tízesbe kerülnek – szóval, bűvészet a tanévkezdést 200 lej alatt kihozni. A papírkereskedésekben egyébként jövő héten várják a nagy hullámot, hiszen sokan egyáltalán nem vásárolnak előre, megvárják a pedagógusi útmutatásokat.