Tizennégy éve működik Háromszéken a nevelőszülői rendszer, amelynek kezdetben voltak ugyan vadhajtásai – az is előfordult, hogy egy-egy családtól el kellett venni a kihelyezett gyermeket –, de mára inkább csak azok vállalják ezt a hivatást, akik elkötelezettek a gyermeknevelés iránt. Közülük néhányan úgy döntöttek, egy életre összekötik életüket neveltjükkel, és örökbe vették a rájuk bízott gyermeket. A hivatásos nevelőszülők tizedik találkozóját tegnap tartották a Benedek-mezei táborban.
A kézdiszentléleki Rettegi Margit az elsők között vált hivatásos nevelőszülővé tizennégy esztendővel ezelőtt. A tizenkét éves Zitát két hónapos, a tizenegy éves Nádiát kétéves korától neveli, azelőtt egy testvérpárról gondoskodott, akiket örökbe vett egy amerikai család. „Van egy huszonhét éves lányom, a kisebbik huszonhárom évet töltött, ők még gyermekek voltak, amikor odakerült hozzánk az első nevelt gyermek. Én úgy nőttem fel, hogy négyen voltunk testvérek, de férjemnek korán meghaltak a szülei, egy nagynénje nevelte fel, és mindig vágyott a nagycsaládra. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb, mert ahogy közeledik a tizennyolcadik év, egyre több fejtörést okoz, hogy mi lesz.” A sepsiszentgyörgyi Boga Erzsébetnek két saját felnőtt gyermeke és egy unokája van, hét éve nevelőszülő. Nevelt kislánya négy hónapos volt, a kisfiú egyéves és négy hónapos, amikor magához vette őket, most a Plugor Sándor Művészeti Líceum másodikos, illetve negyedikes diákjai a zene, illetve a rajz tagozaton. Mindkettejük természetes szüleit ismerik, néha találkoznak velük. A kisfiú szülei a szociális otthonban laknak, a kislánynak még két testvére él nevelőszülőnél, otthon még hat testvérét nevelik a szülők. Boga Erzsébet később sem akar megválni a gyermekektől. „Csak annyit kérek, Isten adjon egészséget, én férjhez adom, megnősítem, és akkor meghalhatok. Ők már biztos, hogy nem maradnak utcán, mert a családunkba úgy beférkőztek, hogy a gyermekeim sem hagynák azt.” A hidvégi Demeter Rozika sem tudja elképzelni, hogy magukra hagyja a rá bízott gyermekeket tizennyolc éves koruk után. Jelenleg is mindent megtesz azért, hogy tanuljanak, haladjanak, ezért a két tizenegy éves kislánynak fizeti az ingázást Sepsiszentgyörgyre, mert Hidvégen összevont osztályban kellene tanulniuk. „A lányok néha aggódnak, hogy mi lesz velük tizennyolc éves koruk után, de mindig mondom, a kotló is sokszor felhagyja a csürkéket, és most velük is így van: én nevelem, de ha tanulnak, haladhatnak és maradhatnak.”
A sor nem ér véget itt. Százötvenegy nevelőszülő és háromszázkilenc gyermek alkotja ezt a nagy családot, de nem mindenki olyan szerencsés, mint az ötéves Laura, akit a gelencei Fehér Hajnalék úgy megszerettek, hogy nemrég örökbe vették. „Amikor megláttam, azt mondtam, nem engedem el többet.” Két nagy saját gyermekük van, egy huszonkét éves leányuk és egy tizennyolc éves fiuk, mégis úgy érezték, Laurát nem akarják elveszíteni semmi áron. Három hónapja a kis Renáta is a neveltjük, akit édesanyja a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal épületében helyezett és hagyott el az elmúlt télen. Ez nem munkahely, hanem életforma – mondja a lemhényi Kelemen Olga, aki két gyermeket nevel. Brigitta jelenleg hétéves, nyolc hónapos korától van náluk, Krisztina egy évet most töltött. Brigitta előtt is volt egy nevelt kislánya, őt elvitték örökbe, és volt egy kisfiú, őt visszakérték a saját szülei. „Nagyon szeretem a gyermekeket, és a jó Isten nem adta, hogy nekem legyen sajátom, csak egy, de ő már nagy, már vannak unokáim is. Nehézség is van, de ez minden családban előfordul.”
A tegnapi találkozó, miként a korábbiak is, bőven kínált programot a gyermekeknek és felnőtteknek is. Vass Mária, a megyei gyermekjogvédelmi és szociális gondozási igazgatóság vezetőjének köszöntője és Gáspár Erika lelkipásztor áldása után a szülők előadásokon, a gyermekek szabadtéri játékokban vettek részt, a találkozó közös ebéddel zárult.
