Két új bemutató, egy felújítás, öt korábbi előadás műsoron tartása, a XXV. Népzene- és Néptánctalálkozó megszervezése, az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján való részvétel, előadások itthon és külföldön – ha csak ennyi lenne a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes új évadjának programtervében, ez is sok, de van még bőven tennivaló az új stúdió előadótermének befejezése, az együttes új tagjainak betanítása, pályázatok, hangszerbeszerzés, a fénytechnika kibővítése ügyében is.
A Háromszék Táncegyüttes a múlt évad utolsó bemutatójával, a Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című folklórműsorral kezd szeptember 19-én, új előadással, a magyarpalatkai zenészek szemszögéből beállított, mezőségi lakodalmat bemutató, A banda című, Könczei Árpád által rendezett táncszínházi produkcióval október második felében lép a közönség elé. Az ősz nemcsak a társulat számára kezdet, az együttes munkáját segítő adminisztráció is újdonsággal szembesült, a múlt évadi háromszori költözés után újabb székházban folytatja tevékenységét, ezúttal tágas, a célnak megfelelő irodákban, a nyugdíjasok önsegélyző pénztára épületében. A korábban az erdészetnek helyet adó második emeletet újította fel az együttes fenntartója, a megyei önkormányzat, a mosoda és a ruhatár már korábban berendezkedett az épület másik szárnyában.
A költségvetés elég a működésre, de ha színvonalas művészeti tevékenységet kívánnak folytatni, és a megfelelő szakembereket hívják meg adott produkciókhoz, akkor továbbra is pályázniuk kell, ugyanígy kiegészítésre van szükségük, hogy a Lajtha László Alapítványon keresztül támogathassák a két utánpótláscsoportot, a Százlábú és a Százlábacskák néptáncegyüttest – tájékoztatott Deák Gyula együttesigazgató. Az új évadban három fiúval bővül a tánckar, ha a próbaidős táncosok beválnak, tíz párral tud színpadra lépni a társulat, ez ellenben azzal is jár, hogy tanítani kell őket, mert képzés hiányában az együttesre hárul ez a feladat – közölte Ivácson László művészeti vezető, aki arra is kitért, nemcsak táncosképzésre lenne szükség, hanem az oktatók fejlesztésére is, mert egynémely amatőr néptáncegyüttest olyanok vezetnek, akik a negyven évvel ezelőtti, az eredeti néptánctól merőben eltérő, művies stílust terjesztik.
Üröm az örömben, hogy bár civilizált irodákba költözött az adminisztráció, továbbra sincs önálló székháza a hivatásos táncegyüttesnek, a két próbaterem és az előadóterem a színház udvarán felépített új stúdióban működik, ami nehezíti a kommunikációt és a napi tevékenység megszervezését.
